2010. május 8., szombat

I dreamed a dream

Volt egy álmom...

Megy az ötödik Megasztár válogatás... s bevallom, szörnyűnek tartom. Csak hallgatom, mert sokkal többet jelent a hallani való, mint amit a látvány nyújtani tud ilyenkor (nem élvezem, hogy manapság csak csöcsös csajokkal lehet eladni zenét az MTV-n, VIVA-n)
A az egyik nő azt mondta magáról, hogy leginkább Susan Boyle-hoz hasonlítaná magát...
Nem kellett megjegyeznem a nevét, mert közelébe sem ért az említett hölgy énektudásához.

S nem tudtam nem meghallgatni a youtube-on Susan Boyle-t ismét, amit a tavalyi Britain's Got Talent-en előadott. (letiltott beágyazás miatt csak linket tudok most csak beszúrni: http://www.youtube.com/watch?v=RxPZh4AnWyk)

Számomra az a nő csodálatos, mert hihetetlenül tehetséges, hihetetlenül hitt magában, s hihetetlen, hogy mennyire nem zavarta az a hitetlenség, amit pl. a versenyen kaphatott, mielőtt megismerték. Persze, sokunkban megvan ez az önbizalom, de valljuk be, néha alaptalanul. Csodálni tudom ezt a nőt, mert olyat tud adni, ami megsimogatja az ember lelkét...kell ez nekünk, a mindennapok szorító versengése közepette, kicsit elfelejteni a gondjainkat...

Volt egy álmom... sokunknak vannak, voltak álmai. S ha ismerjük a Maslow-piramist az álmok mindenkinek mást jelent, attól függően, hogy épp hol is áll ezen a piramison. Annyira szomorú, amikor egyes álmaink füstbe mennek, néhol külső okok miatt, de többnyire magunk vagyunk álmaink legnagyobb eltiprói... képesek vagyunk lemondani álmainkról, megalkudni és elsüllyeszteni lelkünk mélységeibe...

Susan Boyle lehet egy példakép is, hogy álmainkat érdemes megálmodni, megvalósítani, s ha azok érdemesek a jóra, azért érdemes küzdeni. Kicsit idillikus vágyálom ez persze egy harminchat éves embertől, de ha szembenézek a bennem élő kisfiúval, aki tele volt álmokkal, vágyakkal... néha sírva tekintek idősebb önmagamra...



Want to spread my wings and fly
Away into the sky
How I dream to be so free
No more sadness no more pain
No more anger no more hate
How I dream to have those wings and fly into the sky

If now, I could grant my wish
I'd wish to have those wings
Those wings just like the birds
That fly up in the air

So high up in the air
With feathers bright and fair
No wealth nor power can make
My heart filled with such joy

Want to spread my wings and fly
Away into the sky
How I dream to be so free
No more sadness no more pain
No more anger no more hate
How I dream to have those wings and fly into the sky

Want to spread my wings and fly
Away into the sky
How I dream to be so free
No more sadness no more pain
No more anger no more hate
How I dream to have those wings and fly into the sky
I'd fly
with those wings...


S tisztában vagyok azzal, hogy már létező dalokat dolgoztak fel az ő számára, a tavaly megjelent lemezén, mint pl. a "The End of The World" című is (a Youtube-on meg is található, 1965-ös!!!), de semennyire sem csökkenti számomra azt az értéket, melyet ez a nő adni tud a hangjával.






Why does the sun go on shining?
Why does the sea rush to the shore?
Don't they know it's the end of the world
'Cause you don't love me anymore?

Why do the birds go on singing?
Why do the stars glow above?
Don't they know it's the end of the world?
It ended when I lost your love

I wake up in the morning and I wonder
Why everything's the same as it was
I can't understand, no I can't understand
How life goes on the way it does

Why does my heart go on beating?
Why do these eyes of mine cry?
Don't they know it's the end of the world?
It ended when you said goodbye

Don't they know it's the end of the world?
It ended when you said goodbye

2010. május 2., vasárnap

Üdv a dzsungelben

Na nem kell azonnal valami rejtett szexualitást sejteni ebben a mondatban, csupán egy régebbi GNR számot idézek fel.
GNR. Mennyire jellemző zene volt ez anno a '90-es évek elején, amikor még tinédzserként rajongtunk minden vadabb dologért.
Azok az áthülyült bulik, a bulik, melyek sok szülő idegeit borzolta fel (akkor fel nem fogtuk, miért paráznak ezen ennyit az öregek :D )
Nekünk is csupán annyi kellett, hogy hagyjanak minket kicsit élni, kicsit kiszakadni a számunkra hétköznapinak s unalmasnak számító iskolából.
Érdekes, de speciel én a tipikusan jó tanulók közé tartoztam, de volt olyan időszakom, amikor belőlem is előtört a lázadó. Kicsit ellenkeztem, kicsit elegem volt, kicsit más akartam lenni.
Nem, nem ittam, nem drogoztam, csak a zene. Csak a zene és persze a néha szakadt, rocker stílusú öltözködés. Néha bakancs.
Mondjuk eléggé hamar rádöbbentem, egy Edda-tábor alkalmával, hogy az elegánsabb srácokat jobban kedvelték a csajok (még a szakadtabbak is :) )
S lassacskán felváltotta a pólót az ing, a szakadt nadrágot egyszerű, normális viselet.

Na de vissza a dzsungelhez :)
Huhh, nem tudom, de megint másra gondolok... :D Na igen, tavasz van.

Kell néha egy kis "kiszakadás", egy kis őrültség, nem jó, ha az ember mindig "szolíd". Igenis ki kell néha szakadni a hétköznapokból. Mert megőrülünk.... :)

Szóljon a rock!

S megjegyzem, jó minőségű GNR videók találhatók most ezen a csatornán:
GunsNRosesVEVO




Welcome to the jungle
We got fun 'n' games
We got everything you want
Honey we know the names
We are the people that can find
Whatever you may need
If you got the money honey
We got your disease


Chorus:


In the jungle
Welcome to the jungle
Watch it bring you to your shun n,n,n,n,,n,n,,n,n,n,,n,n,,n knees, knees
I wanna watch you bleed


Welcome to the jungle
We take it day by day
If you want it you're gonna bleed
But it's the price you pay
And you're a very sexy girl
That's very hard to please
You can taste the bright lights
But you won't get them for free
In the jungle
Welcome to the jungle
Feel my, my, my serpentine
I, I wanna hear you scream


Welcome to the jungle
It gets worse here everyday
Ya learn ta live like an animal
In the jungle where we play
If you got a hunger for what you see
You'll take it eventually
You can have anything you want
But you better not take it from me


Chorus


And when you're high you never
Ever want to come down, so down, so down, so down YEAH!


You know where you are
You're in the jungle baby
You're gonna die
In the jungle
Welcome to the jungle
Watch it bring you to your shu n,n,n,,n,n,,n,n,n,,n,n,,n,n,,n knees, knees
In the jungle
Welcome to the jungle
Feel my, my, my serpentine
In the jungle
Welcome to the jungle
Watch it bring you to your shun n,n,n,n,,n,n,,n,n,,n,n,,n.n, knees, knees
In the jungle
Welcome to the jungle
Watch it bring you to your
It's gonna bring you down!
Ha!

2010. március 16., kedd

Szép nyári nap

Tegnap, március 15-én volt alkalmam megnézni a Budapesti Operettszínházban a Szép Nyári nap című musicalt, mely a Neoton Família slágereire épül.
Tudom, sokan kicsit meglepődnek, meglepődhetnek ezen, hogy én mit élvezek a Neoton-on.
Pedig el kell ismernem, arányaiban mérve nagyon sok Neoton számot ismerek. Persze, hiszen gyermekkorom egyik meghatározó popegyüttese volt, talán nem túlzás, hogy a magyar ABBA nevet is néha rájuk ragasztották.
De vissza az előadásra.
Visszarepültünk valamikor az 1970-es évek időszakára, építőtáborokkal, vonaton zötykölődő, izgatott fiatalokkal.
A tábor jellegzetes 'szocista' jellegű, rengeteg paradicsommal s persze emellett az örök téma a szerelem, mely egy "renitens" fiatal srác Varga Péter (Szabó Dávid) (akinek az apja '56-ban disszidált)
és az orosztanárnő eminens lánya, Juli (Vágó Zsuzsi) között szövődik. Na nem mesélek el mindent persze. :)
Rengeteg ismerős Neoton szám fonja át az előadást, kicsit visszarepültünk a fiatal / gyermekkorba és jól esett elengedni magunkat, sőt együtt énekelni a színészekkel.












2010. március 13., szombat

Vadnak születtünk...

Úgy érzem, néha a múltban élek.
A zenét tekintve szinte biztos.
Számomra hihetetlen sokat jelentenek azok a számok, dalok, amiket tizenéves fejjel hallgattam, akarva-akaratlanul.
Volt az rock, pop, metál, dallamos melódiák... mind-mind valamit eszembe juttatnak.

Érdekes volt pl. azokon az Edda koncerteken, a zenekarra várakozva más együttesek, borzongatóan izgalmas ütemeit felismerni. Metallica, Megadeth...

S így jutottam el ismét egy kis zenekereséshez a youtube-on.
Az anno sikeres zenekarok manapság is koncerteznek, a srácok ma már meglett férfiak, s bizony még ma is ezreket mozgatnak meg a régi dallamok.




You take a mortal man,
And put him in main control
Watch him become a god,
Watch peoples heads a'roll
A'roll...
Aroll

Chorus
Just like the Pied Piper
Led rats through the streets
We dance like marionettes,
Swaying to the Symphony...
Of Destruction

Acting like a robot,
Its metal brain corrodes
You try to take its pulse,
Before the head explodes
Explodes...

Chorusx2
Solo - Marty

The earth starts to rumble
World powers fall
A'warring for the heavens,
A peaceful man stands tall
Tall...





Say your prayers little one
Don`t forget my son
To include everyone
I tuck you in
walk within
Keep you free from sin
'til the sandman he comes


Sleep with one eye open
Gripping your pillow tight

Exit light
Enter night
Take my hand
We're off to never never-land

Something's wrong, shut the light
Heavy thoughts tonight
And they aren't of Snow White
Dreams of war
Dreams of liars
Dreams of dragons fire
And of things that will bite, yeah

Sleep with one eye open
Gripping your pillow tight

Exit light
Enter night
take my hand
We're off to never never-land

(whisper)
Now I lay me down to sleep (x2)
Pray the lord my soul to keep (x2)
If I die before I wake (x2)
Pray the lord my soul to take (x2)

Hush little baby don't say a word
And never mind that noise you heard
It's just the beasts under your bed
In your closet and in your head

Exit light
Enter night
Grain of sand

Exit light
Enter Night
Take my hand!
We're off to never never-land

Yeah, ha ha ha

Boom

Yeah, yeah
oh, whoa

We're off to never never-land

Take my hand
We're off to never never-land
Take my hand
We're off to never never-land

We're off to never never-land





I am a man who walks alone
And when I'm walking a dark road
At night or strolling through the park

When the light begins to change
I sometimes feel a little strange
A little anxious when it's dark

Fear of the dark, fear of the dark
I have constant fear that something's always near
Fear of the dark, fear of the dark
I have a phobia that someone's always there

Have you run your fingers down the wall
And have you felt your neck skin crawl
When you're searching for the light?
Sometimes when you're scared to take a look
At the corner of the room
You've sensed that something's watching you

Have you ever been alone at night
Thought you heard footsteps behind
And turned around and no-one's there?
And as you quicken up your pace
You find it hard to look again
Because you're sure there's someone there

Watching horror films the night before
Debating witches and folklore
The unknown troubles on your mind
Maybe your mind is playing tricks
You sense, and suddenly eyes fix on dancing shadows from behind

Fear of the dark, fear of the dark
I have constant fear that something's always near
Fear of the dark, fear of the dark
I have a phobia that someone's always there

When I'm walking a dark road
I am am man who walks alone...


S egy kis magyar rock, melynek talán legfényesebb csillaga anno a Pokolgép volt.




Százszor mondták nekem, nem lesz ez így jó
Ha felmegy az apámban a cukor, jobb is ha elhúzok
Mindig csak baj van velem

Állok a Metró előtt, a falat támasztom
Felszáll a Metróra a tömeg, az arcomba bámul,
És ettől rosszul vagyok

REFRÉN:
Tudom a helyem, bár sohasem tudom, hogy hol vagyok
Tudom a helyem, mindhlálig Rock and Roll
Mindhalálig Rock and Roll
Mindhalálig Rock and Roll


Százszor mondta az apám, nem lesz ez így jó
Mérnök már sohasem leszek, jó nekem a Rock and Roll
Ne szórakozzon velem







Vadnak születtünk, az utca nevelt,
Senki nem vigyázott ránk!
A beton házak között nem várnak csodák,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Soha nem láthattál könnyet a szemünkben,
Ha volt is, észre sem vetted.
Ha féltünk, egymástól vártunk bíztatást,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Vadnak születtünk, az utca nevelt,
Senki nem vigyázott ránk!
A beton házak között nem várnak csodák,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Ítélet helyett! Én nem vádolok senkit,
Nem is kérhetem, hogy szeressetek.
Ítélet helyett! Nézz önmagadba,
Téged az sem érdekel, hogy mi van velem!
Ítélet helyett! Nemzedékemért
Csak annyit kérhetek, hogy szeressétek a gyerekeket!...

Így lettünk mi, egy megátkozott nemzedék!
Így lettünk mi, egy megátkozott nemzedék!

2010. január 7., csütörtök

Veled vagyok

Nagyon sok dolog van az életemben, mi boldogságot okozott eddig, s bennem él azóta is.
Azt hiszem, természetes dolog, ha az ember megpróbálja keresni a boldogságot, mert az nem jár sajnos, azért meg kell küzdeni, meg kell küzdenünk.

Kamaszkorom óta sok-sok élményt köszönhetek ennek a zenének, a daloknak, melyek egy együttestől származnak: Edda. Sokszor és sokan kicikizték, sokszor volt kétséges, hogy mi is az adott csapat igazi irányzata. Mégis, sokan, sokszor találkoztunk koncerteken és tudtunk együtt örülni a zenének, egymásnak.

Mindenki életében vannak fordulópontok, kis állomások, melyeknél megpihen és visszatekint, megáll és elgondolkodik.
Én is elértem ismét egy ilyenhez.
Szentimentális és kicsit gyerekes gondolatok egy 36 éves felnőtt fejében, szívében.
Elfelejtett dolgok, melyek vissza-visszatekintenek ilyen idősen is és mintha kis kamasz lennék, s sétálnék kéz a kézben egy lánnyal a sötét utcákon...
Körbevesz a város elhaló zaja, hideg van, s egymás kezét fogva, apró kis puszikat váltogatva a hosszú, forró csókokig...eszembe jutnak dolgok...emlékek...
Annyira egyedül tudunk lenni a fájdalmainkkal, az érzéseinkkel... a legnagyobb tömegben is magányosak...
De ha ott van az a másik, akinek a kezét fogod, ujjaiddal végigcirógatod az övét...s érzed, nem vagy egyedül...van valaki, aki szeret, s lelked másik felét adja...

Néha sikerül, néha nem...
Néha csak későn jövünk rá, ki is volt az, akinek a keze igazán passzolt a miénkbe...
S néha tudnunk kell elengedni a másik kezét...
Nem azért, mert már nem szeretjük...Nem.
Hanem épp azért mert szeretjük... s a kötődéssel csak bántjuk, bántanánk...

Néha kicsit többet gondolkodunk, mint kellene, s ezzel meg tudjuk fojtani az érzelmeket... racionalizálunk, tervezünk, számítunk...
S közben a másik csak vár...s reménykedik...
De nem lehet örökké várni, nincs annyi időnk sajnos ezen a Földön...
Hagyni kell esélyt persze, de ha az ember szeret valakit, akkor tudni kell elengedni is... még ha fáj is... mert olyan jól odapasszolt a keze a miénkbe...

"Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell."

Ha majd eljön az az
idő, melyben mindenki ott
állhat, egyenlőként a "színpadon" s
nyitott szívvel, lélekkel sírhatunk,
zokoghatunk egymás vállán, akkor
ott tudni fogjuk
lehet, hogy akkor és ott, nem sikerült, de most együtt vagyunk.
Életünkben kevésszer adatik meg az a boldogság, mely
vidám és szomorú perceinket egybemosva elfelejtünk mindent, s
igent mondunk egymás érzelmeinek...










2009. december 28., hétfő

Avatar

Úgy gondolom sokan vannak, akik már látták és még sokan lesznek akik látni akarják, látni fogják ezt a filmet. Nekem most vasárnap volt alkalmam megnézni és nem hallgattam, olvastam igazán kritikát erről a filmről sem, persze azon kívül, hogy sokak szerint, akik már látták, nagyon jó film volt.
Először is a látvány. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött ez a szemüveges verzió is, én anno a Kémkölykök 3D-t láttam és bár akkor az is érdekes volt, de közel sem hatott meg annyira, mint most akárcsak a film előtti animációs filmek bemutatói, akár maga az Avatar.
Szerintem sokan aggódtunk, hogy a szemüveg esetleg kellemetlen lesz, fárasztó...stb., ráadásul majdnem 3 órás film...durva...
Szóval az ember kicsit tart az ilyenektől...
Elkezdődött...
Lenyűgöző volt számomra, hogy a szemüvegen keresztül szinte tökéletes volt a mélységérzet. Mint egy kisgyerek, hol fel, hol levettem a szemüveget, hogy lássam a különbséget.
Egy nap telt el és annak ellenére, hogy pár ismerősöm szerint a film átlagos történettel szerepelt, azt kell mondjam, szerintem mindenki egy kicsit másképp érzi, értelmezi a filmet. Ahogy két ember véleménye sem egyezhet tökéletesen :)
Mit jelentett nekem az Avatar?
Egy olyan ember, aki elveszítette valamilyen okból az álmait, a lehetőségeinek egy jó részét, s ebből kifolyólag kitaszított, kisebb rendű lett, volt esélye mégis egy teljes értékű életet megízlelnie. Persze kicsit olyan, mintha álmaiban élt volna, de a Mátrix óta tudjuk..álmunkban nem mindig tudjuk eldönteni (sőt néha ébren sem), hogy mi a valóság és mi a képzelet.
S jönnek a konfliktusok, melyben az ember, mint az egyik legkárosabb, természetromboló lény, mindent megtesz azért, hogy bizonyos forrásokhoz jusson, s ezért szó szerint átgázol mindenen.
S persze mint mindenben itt is vannak érzelmek. Finomabb és zajosabbak egyaránt.
Hihetetlen, ahogy az ember képes átvenni egy másik közösség szokásait, felvenni az ő ritmusukat és azt sokkal inkább magának érzi, mint addigi életét.
Ellenségekből, ellenfelekből barát, "testvér" válik, a tanítóból, a legjobb társ, s szerelem szövődik.
S miközben nézi az ember a filmet ott motoszkál az ember agyában... de hiszen ő most is abban a kis dobozban él, csak egy "idegen testet" vett fel...ennek valamikor vége fog szakadni... rossz volt erre gondolni, hiszen megszerettem a főhősöket.
S mint mindig, itt is eljutottunk egy olyan pillanathoz, amikor sajnos színt kell vallani...így, vagy úgy megtörik a "varázs"...
Nem mesélem tovább, inkább az érzéseim, érzelmeim szövedékével szeretném befejezni ezt a kis bejegyzést...

Összességében egy hihetetlenül látványos, számomra szép filmet nézhettem meg. Szembesülhettünk ismét azzal az emberi csökevénységgel, ami sajnos nap mint nap a pusztulásunk felé lök minket, de egyben azzal az érzelemvilággal is, ami azért majd mindenkiben megmozdul, amikor szeret valakit, amikor önön érdekein felül képes emelkedni és aláveti magát ennek.

Sajnos túl sok minden kavarog még mindig a fejemben ezzel kapcsolatban és a blog bejegyzést már a felénél unhattad :D
Így zárszóként annyit:
Érdemes megnézni!

Blogolva a következővel: Flock Böngésző

Év vége felé

Év vége felé az embernek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy iszonyat komoly dolgokon filozofáljon, gondolkodjon, s mégis..ilyenkor hozunk néha olyan döntéseket, elhatározásokat, amiket valljuk be, a legritkább esetben tartunk be. Amúgy is, Karácsony, Szilveszter és az embernek a meló már szinte nyűg...
Minden nap reggelente a ClassFM-et hallgattam munkába menet és napközben is sokszor ez zörgött a fülemben.  Majd felfigyeltem egy számra, mely az első pillanattól kezdve tetszett, de csak pár hete volt, hogy tudatosult bennem, melyik szám ez.
Most gondoltam, így szabadság ideje alatt be is karcolom :)





Blogolva a következővel: Flock Böngésző