Veled vagyok

Nagyon sok dolog van az életemben, mi boldogságot okozott eddig, s bennem él azóta is.
Azt hiszem, természetes dolog, ha az ember megpróbálja keresni a boldogságot, mert az nem jár sajnos, azért meg kell küzdeni, meg kell küzdenünk.

Kamaszkorom óta sok-sok élményt köszönhetek ennek a zenének, a daloknak, melyek egy együttestől származnak: Edda. Sokszor és sokan kicikizték, sokszor volt kétséges, hogy mi is az adott csapat igazi irányzata. Mégis, sokan, sokszor találkoztunk koncerteken és tudtunk együtt örülni a zenének, egymásnak.

Mindenki életében vannak fordulópontok, kis állomások, melyeknél megpihen és visszatekint, megáll és elgondolkodik.
Én is elértem ismét egy ilyenhez.
Szentimentális és kicsit gyerekes gondolatok egy 36 éves felnőtt fejében, szívében.
Elfelejtett dolgok, melyek vissza-visszatekintenek ilyen idősen is és mintha kis kamasz lennék, s sétálnék kéz a kézben egy lánnyal a sötét utcákon...
Körbevesz a város elhaló zaja, hideg van, s egymás kezét fogva, apró kis puszikat váltogatva a hosszú, forró csókokig...eszembe jutnak dolgok...emlékek...
Annyira egyedül tudunk lenni a fájdalmainkkal, az érzéseinkkel... a legnagyobb tömegben is magányosak...
De ha ott van az a másik, akinek a kezét fogod, ujjaiddal végigcirógatod az övét...s érzed, nem vagy egyedül...van valaki, aki szeret, s lelked másik felét adja...

Néha sikerül, néha nem...
Néha csak későn jövünk rá, ki is volt az, akinek a keze igazán passzolt a miénkbe...
S néha tudnunk kell elengedni a másik kezét...
Nem azért, mert már nem szeretjük...Nem.
Hanem épp azért mert szeretjük... s a kötődéssel csak bántjuk, bántanánk...

Néha kicsit többet gondolkodunk, mint kellene, s ezzel meg tudjuk fojtani az érzelmeket... racionalizálunk, tervezünk, számítunk...
S közben a másik csak vár...s reménykedik...
De nem lehet örökké várni, nincs annyi időnk sajnos ezen a Földön...
Hagyni kell esélyt persze, de ha az ember szeret valakit, akkor tudni kell elengedni is... még ha fáj is... mert olyan jól odapasszolt a keze a miénkbe...

"Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell."

Ha majd eljön az az
idő, melyben mindenki ott
állhat, egyenlőként a "színpadon" s
nyitott szívvel, lélekkel sírhatunk,
zokoghatunk egymás vállán, akkor
ott tudni fogjuk
lehet, hogy akkor és ott, nem sikerült, de most együtt vagyunk.
Életünkben kevésszer adatik meg az a boldogság, mely
vidám és szomorú perceinket egybemosva elfelejtünk mindent, s
igent mondunk egymás érzelmeinek...

Isten vagy, ha boldogságot teremtesz

Ok, kicsit pátoszos ez a mondat, de az adott környezetben nekem teljesen ott van.
Érdekes ismét és ismét szembesülni azzal, hogy anno mennyire fanatikusan és hihetetlen szenvedéllyel szerettem az Eddát. Az egész szobám, a ruházatom is hordozta ezt a szenvedélyem, sok-sok ismerős, barát el volt ámulva pl. azon, hogy a szobám plafonjára felfestettem az anno akkoriban jellegzetes fekete-sárga Edda feliratot. Mondjuk anyukám nem nagyon volt oda érte...valami "jesszusatyaúristenazégbe" lehetett az ami kiszakadhatott belőle, miután belépett az amúgy kamaszkori kiváltságomnak köszönhető különszobámba :)

Szóval mivel ma már nem volt Sláger, és befelé is CD-t hallgattam, ismét felcsendült az új album... Tényleg jó, persze erősen lehet érezni a politikai felhangot egyes számokban, de ha ettől elvonatkoztatok, máris szebb az élet :)

Ez a két szám az album 11 és 12. dala és hihetetlenül szeretem őket.
Gondoltam, megosztom Veletek...

Nem keresem többet
az Igazságot...
csak leülök csendben,
halkan ülök és várok.

S ha eljön újra,
majd illendően köszöntöm,
s mint régi barátok
együtt ülünk a földön.

Tüzet gyújtunk,
hogy átmelegedjen a testünk,
a nevetéstől
megvidámodik a lelkünk.

És előkerül majd
a bor és a pogácsa,
és szívesen gondolunk
minden gyönyörű lányra.

És mindenre, amit
Isten adott a Földnek...
milyen egyszerű lenne,
ha mind megértenétek...

Hogy minden rajtad
múlik, Testvér és Rajtam,
hogy megfogjuk-e
egymás kezét a bajban.

Hogy elhisszük-e újra
az isteni tervet,
hogy Isten vagy,
ha boldogságot teremtesz.

Hogy Isten vagy,
mert Isten is úgy akarja,
hát erre igyunk
Áldomást a borban.

Ezért hát...
Nem keresem többet
az Igazságot,
ha kell, majd Veletek megtalálom,
ha kellünk neki,
majd Ő talál meg Minket,
de addig magamban
hallgatom a csendet.

Simogat a szél,
Simogat az éjjel,
Megérint a múltunk
Az Ősök erejével.

Simogat és suttog
És lassan megértem:
Már nem vagyok egyedül,
Hisz Te is velem érzel.

Mert elég volt már
A gonosz csatákból.
Eltűnt a szeretet,
Eltűnt a Világból.


Híd:
És sírnak a fák...
Az emberekért sírnak.
Siratlak én is,
Siratlak holnap.

Ref.:
A fény és a szeretet
Járja a táncot,
A fény és a szeretet
Amire vágyom.

A fény és a szeretet
- közös a múltunk -
Még emlékszem,
Hogy kik is voltunk.


Segítek, ha félsz,
Elmondom a Titkot.
Az lesz a jövőnk,
Amire most gondolsz.

Nem engedem el
A kezed soha többé,
Ott leszek Veled
Minden nehéz percnél.


Híd:
Már nem sírnak a fák
Bíznak szép szavunkban.
Boldog szép jövőt ad
Majd az Isten holnap.


Ref.:
A fény és a szeretet
Járja a táncot,
A fény és a szeretet
Amire vágyom.

A fény és a szeretet
- közös a múltunk -
Még emlékszem,
Hogy kik is voltunk.

Átok és Áldás

Na nem kell nagyon veszett dolgokra gondolni, csupán az új Edda album címét idéztem.
Igen, kicsit megkopott a rajongásom tizenéves önmagamhoz képest. Akkoriban hetekkel a megjelenés előtt már számoltam a napokat, haverokkal együtt vártuk, hogy melyik kazettásnál (igen, még kazettán hallgattuk) jelenik meg az új album.

Volt, hogy a suli előtti időben már ott álltam a sorban, hogy megvehessem és büszkén tettem zsebre a kazettát. Igaz, hogy csak otthon tudtam meghallgatni (walkmanom nem volt) de otthon...
Volt, hogy hetekig hallgattam ugyanazt az egy kazettát, oda-vissza fordítgattam és szinte ittam a zenét.

Szóval ismét új album.

Sajnos olyan igazán jó minőségű koncertvideókkal nem árasztották el a youtube-ot, így mellékesen olyan videókat szúrok be, amiket nem igazán szeretek (mint egy powerpoint-os prezenetáció, brr...:) )

Elégették belőlem mindazt, ami szép volt

Amikor még...
Amikor még nagyon oda voltam az Eddáért, amikor még tényleg nem volt más, mint ők.
Jó visszatekinteni ezekre a számokra, visszahallgatni őket, mint emlékezetem magnetofonszalagját. Kicsit poros, kicsit szakadt és persze minden megszépült...:)
Letörölte az idő a kicsit kellemetlen emlékeket.

De biztos, hogy jó dolog ez? Hogy mindig mindent szépnek akarunk látni? Hogy felejteni akarunk?

Sokszor mondták nekem is, ne foglalkozz, ne rágódj a múlton, csak a jelen és a jövő számítson.

A múltam Én vagyok.
Nem Te, nem más. Én. Nekem ez kell, az enyém :)
A rég elfelejtett arcok, barátok, kedves és ellenszenves emberek.

"Elégették belőlem mindazt, ami szép volt..."

Mi az, ami szép? :)
Persze, ami jó, gondolnánk sokan.
De nem. Ami jó, az nem mindig szép. Legalábbis a hétköznapi értelemben nem.
Van akinek jó az ital, jó a cigi.
Pedig tudjuk, ezek nem jó dolgok.
De milyen szép tud lenni mégis egy nagyon ízléses üveg, egy szépen csomagolt dohányos doboz.

Ízlés...:)
Jut eszembe, az iwiw-en lehet telepíteni egy alkalmazást, az "Egymás szemében"
Ott számomra érdekes dolog derült ki.
Az ítéletek alapján ma este így nézek ki (36 vélemény):

Képben vagy 4,8
Kedves vagy 4,6
Őszinte vagy 4,3
Kreatív vagy 4,2
Humoros vagy 3,8
Jó az ízlésed 3,6
Jól nézel ki 3,2

:) lehet mosolyogni, vagy ami épp rád jön :)
Ami kicsit megdöbbentett, hogy az ízlésem nem a legjobb...(ami a kreativitásom és a képben létemet illeti ez sem igaz szerintem) (úgy hiszem nem igazán mérvadó ez a dolog, hiszen az ismerőseim nagy része évek óta nem is látott, a legközelebbi ismerősök, barátok meg alig vannak 10-en...)

Azt hiszem olvasgatnom kellene valami bulvárt, hogy lássam mi az ízléses :)
Mindenesetre én jóideje azt vallom, hogy számomra nem az az egyedi, az ízléses, ha egy Gucci, Mayo, vagy az isten tudja milyen "egyedi", de mégis tömegcuccban parádézik valaki. :)
Az ízlés persze nem csak öltözék.
Hanem valamilyen viszony a szép és nemes, illetve a hétköznapi és blőd dolgok között.
Nem lehet valaki 100%-osan ízléses sajnos.
Legalábbis nem tehetjük meg sokan :)
Az ízlés nem pénz kérdése...
Jahh, szegény koldusok is ezt mondják biztos a Deák térnél...

Néha elegem van ebből a világból. :)
Mármint a képmutatásból, az acsarkodásból.
Mindenki arra vágyik, hogy szeressék, elismerjék. De egyszerűen nem vagyunk képesek még a társaink szeretetét sem elnyerni...Minket miért szeretnének jobban???

"Elégették belőlem mindazt, ami szép volt"...
Ez az egyik klipből való részlet.
Lassan elérünk oda, mi, magyarok, hogy nem is akarunk szeretni.
Csak az ellenséget látjuk a másikban?

Remélem nem így lesz.

Edda-szív

35 múltam.
Valahol félúton eme Földön eltölthető időmből.
Több mint 20 évvel ezelőtt volt egy egyszerű kis kazettás magnóm, az egyik első kazettám egy Edda album volt, a 7 (Változó idők).
Talán véletlen, hogy annyira megszerettem.
A dalok, a zene, a lendület, a koncertek.
Kora fiatalságom, melyre visszatekintve néha mosolygok...
Őszintén és komolyan hittem mindabban, amit mondtak az idősebbek.
Amikor még...:)

Amikor még bolondulásig rajongtam, amikor még nem számított az éjszakázás, nem foglalkoztam a távolsággal, amikor még kicsit szabadabb volt a lelkem :)
Örökké fiatalként idézem fel ezeket az éveket, amikor meghallgatok, megnézek egy-egy Edda számot.

Hazatérsz

Életem, fiatalságom egyik meghatározó együttese az EDDA volt.
A maga kemény és tiszta szövegével, mely sokszor megérintett.
Lázadó és mégis finom is tudott lenni.
Ez az album egy karácsonyi kiadás volt, anno a Postán lehetett hozzájutni és persze mint fanatikus én is rohantam és megvettem a papírtokozású kazettát. Úgy hiszem akkor találkoztam először ilyesmivel először. Nekem kicsit fura volt anno Mester Tamás által kevert verzió, de megszerethető.
A katonaságon üldögéltünk egy téli estén páran a körletben, beszélgettünk és valami szöttyedék magnón hallgattunk zenéket, többek között Eddát is.
Hihetetlen, mennyien ismerték a számokat. :)

Azt hiszem sokan vannak úgy, akik egy ideig összekötik valamilyen módon az életüket, úgy gondoljuk, hogy a szövődött barátságok örök érvényűek. S még ha így is gondoljuk, őszintén és szívből, akkor is előfordulnak szétválások, útjaink különválnak.
Nem hiszek a sorszerűségben. Egyszer minden véget ér.
S nekem sokkal jobb boldog emlékképekkel zárni a múltat, mint bármilyen haraggal élni a szívemben.
A volt katonatársak, ifjúkori barátok, szerelmek közül ma már igazából senki sem maradt...
Eltávolodtunk, elkerültünk egymástól. S bár az ember igyekszik egy ideig fenntartani a kapcsokat, az élet szépen lassan elszaggatja ezeket.

Sajnos ez a videó csak egy részlet...






Mivel a fenti videó egy részlet volt csupán, szeretnélek titeket kárpótolni egy igazi unicummal, egy régi-régi filmből való részlettel. A film címe: Ballagás és akik nagyon szerették az Eddát, azok tudják miért volt érdekes ez a film.
A film zenéjét jópár Edda szám alkotta és persze koncertjelenetek is megjelentek, mint pl. ez.
Ez a szám még a kőkemény miskolci, bakancsos Edda dala. Amikor még tényleg csak meneteltek Attiláék, küzdöttek a pesti központúsággal, vidéki zenekar kategóriában.





S zárásként a mai Edda blokkban, egy búcsúkoncert részlet:
1983, december 17. A Búcsúkoncert.
Igazi Eddásként szívembe zárva a múltat adom tovább nektek az érzést:)





Outro:

15 éve...Elérlek egyszer

Hajdanán, van ennek bizony már 15 éve is, iszonyatos mód rajongtam az Eddáért. Az 1993-as év annak ellenére, hogy sajnálatos esemény zárta a júliusi Edda-tábort, valami hihetetlen módon indult.
Koncertek, egy remek album és várakozás, hogy mikor lesz már a tábor!
Május elsején, a Petőfi Csarnokban, május hatodikán Debrecenben is ott voltam, a klipp bizonyos részei ott készültek. Sajnos ez a videó nem képes visszaadni a megfelelő minőséget, hogy felismerjek mindenkit, akit anno láttam (és bizony magam se, csak sejtem melyik vagyok én) de számomra nagyon emlékezetesek voltak ezek a koncertek.

A felvétel sajnos eléggé gyér, gyenge hang, de lessétek meg:


Javított hanggal, de sajnos elcsúszik a hang a képtől...