Színezd újra

Minden nap más az életünkben, még ha néha egyöntetűen szürkének is érezzük.
Felkelünk, iskola, munka, mindennapi teendőink mellett elfelejtjük sokszor, hogy milyen szép is tud lenni az életünk.
Tegnap azt mondták nekem, hogy néha kicsit "hurráoptimista" vagyok. Bevallom, ennek most örülni tudok, ugyanis évtizedekkel ezelőtt talán pont a másik véglet voltam.
Nem figyelünk egymásra, nem tudunk, nincs időnk...mentegetjük magunkat, mintha kellene bármi indok is arra, hogy miért vagyunk figyelmetlenek.

Szürke napok, egymásba mosódó hétköznapok. Ha egy picit, de tényleg csak picit teszünk azért, hogy szebb legyen egy-egy napunk, akkor rögtön több szebb dolgot látunk meg benne.

Annyi érzés kering az emberben, annyiféle dolog kavaroghat bennünk, s nem tudunk csak jók, vagy csak rosszak lenni. S bár kicsit szentimentális a gondolat, de olyanok vagyunk mint a színek kavalkádja. Mindig más és mást látnak bennünk ismerőseink. Egyik ilyennek, a másik másmilyennek ismer.
Előfordul, hogy megfakultnak tűnünk saját magunknak is. Borzasztó fáradtan, kimerülten nehéz hurráoptimistának lenni. Nehéz azt mondani, hogy "köszönöm", hogy "kedves vagy, hogy gondoltál rám", hogy "köszönöm, hogy vagy"
Érdemes néha picit, akár egy másodpercre saját magunkon erőt venni, és akár egy szóval kifejezni a társainknak, szeretteinknek: "köszönöm".
Ezzel is elkezdhetjük újra színezni a napunk, napjainkat.

Ezek a fiatalok

1967-ben, születésem előtt 6 évvel volt egy magyar film, melynek címe az "Ezek a fiatalok", s egyszer, pár évvel ezelőtt véletlenül láttam is a tv-ben.
Nagyon megkapott mindig is ez a fajta hangulat, ami abból az időből áradt (még ha tudom, hogy kicsit negédes is).
Olyan őszintének tűntek az akkori fiatalok, annyira szabadok akartak lenni, s ezt kicsit irigylem tőlük.

Valahol, valami hasonlót mi is átélhettünk 1989-'90 környékén, de mégis...

Most, így lázas-betegen kicsit szomorkásan írom ezt a blogot...
Hiányzik valami, érzések, s a 37 életévem sem az, ami most épp felvidít :)

A filmet érdemes megnézni, akik szeretik a magyar slágereket, sok érdekes dalt fognak felismerni, sok ismerős arcot látnak (Illés, Zoránék, Koncz Zsuzsa, Antal Imre...)

Most az az érzésem, visszamennék ebbe az időbe, s néha másképp csinálnék dolgokat, mint ahogy most csináltam...:)

Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Így szólt az apja: már felnőtt lány vagy
Indulj az útra, áldásom rajtad
Elment hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre

Óh, szürke város, nézd új leányod
Vidámnak Annit sohase látod
Dolgozik nappal, s tévét néz este
Nincs társasága, nincs ismerőse
S nem jóbarát a sok-sok ember
Ki Annit nézi szakértő szemmel

Óh, szőke Anni, mondd hát, mondd itt mit kerestél
Szürke városunkba, mondd el, miért jöttél
A fények hívtak, vagy lányregények
Óh, szőke Anni, becsaptak téged

Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Hívta a város, hívták a fények
Gondolta Anni, itt vár az élet
Eljött hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre

Találkoztam egy lánnyal
Szomorú volt
Így beszélt

Már nem kellenek
A szép szólamok
Már nem érdekel
Nem akarok többet
Nem akarok semmit

Oly szép volt a nyár
És szép lesz az ősz
Már nem várok mást
Követem a sorsot
Követem az életet

Már nem kérdezek
Hát kár szólnotok
Oly felesleges
Nem akarok látni
Nem karok sírni

Már nem változom
Rám ne várjatok
Oly fáradt vagyok
Feladom a harcot
Feladom az álmom

Egész más voltam régen, emlékezzetek
Nem törődtetek velem, nem
Ha kérdeztem és igazat kellett volna válaszolnotok
Hallgattatok, hazudtatok, igen

Már nem kérdezek
Hát kár szólnotok
Oly felesleges
Nem akarok látni
Nem karok sírni

Már nem változom
Rám ne várjatok
Oly fáradt vagyok
Feladom a harcot
Feladom az álmom

Így szólt a lány

Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így

Ballagó idő

Anno 1989 után megszaporodtak azon együttesek száma is, melyek sokkal nacionalistábban zengték fülünkbe az érzéseiket.
Amikor elnyomás van, akár politikailag, akár érzelmileg egy idő után egyre keményebb, egyre durvább reakciókat vált ki a hosszú kényszerhallgatás.
S ez a zenében is nagyon gyorsan utat talált magának.
A zene érzelem, az ember pedig erősen érzelmi lény (már aki persze:) )
Sokan hallottunk ekkoriban pl. az Egészséges Fejbőrről, a Magozott Cseresznyéről, különböző punk és szkinhed együttesekről, koncertekről, megmozdulásokról.
Az országban egyes helyeken nem volt egészséges sokat barnulni...s az OI kiáltás, a Martens bakancs, a bomberdzseki, kopasz fej, mind egy csapathoz láncolta a hasonló érzésű fiatalokat.
A fiatalság mindig is könnyen manipulálható. Vágyik (vágytunk) valamilyen közösséghez, kellettek a rokonlelkek, még akkor is, ha valljuk be, nem mindig értettünk egyet a szellemiséggel.

Sajnos nem nőttük ki még mindig a szélsőséges érzelmeket, még mind a mai napig vannak, akik tudják táplálni ezt a tüzet, s biztatják az embereket a "felkelésre", a "csapjunk oda" gondolatra sokaknak szorul ökölbe a keze.

Megjegyzem, nem értek egyet a szélsőséges megnyilvánulásokkal, egyik oldalról sem szeretem ezt. Csak sajnos sokkal inkább jellemzőbb a puha szélsőjobboldaliság, a "hunyjunk szemet felette" hozzáállás.

Viszont ha nem beszélünk róla, az még rosszabb. "Bűnösök közt cinkos aki néma" - mondja a szólás.

Jó lenne az emberek fejében rendet tenni, hogy értsék is mit mondanak, amikor a "vissza Magyarországot" skandálják...

A történelem kezdetétől jöttünk, évszázadokon át lassan mozogtunk.
Gyakran titkos életet élve, küzdve azért, hogy a gyülekezés idejét elérjük, míg végül csak páran maradtunk, akik a végsőkig harcoltunk.
Még soha, senki nem tudta, hogy te is közéjük tartozol.
Most már tudjuk, hogy miénk lesz a győzelem!!!!

Őseinknek véres kardja mutasd nekünk az utat!
Honfoglaló magyaroknak utódai hullanak.
Harcosaink kiűzték földünkről az idegent,
Dicső néped visszahív:
Újra zengi a neved!

Refrén:
Ó, Magyarország, mért nem süt már rád a Nap?
Ó, Magyarország, mért vagy boldogtalan?
Ó, Magyarország, ha te is érzed amit én,
Jó lenne már végre ha felébrednél!

Történelmünk kezdetétől nagyok voltunk s híresek,
Kalandozó hadjarátunktól Európa rettegett!
S nézd meg, hogy mivé lettünk, mit hoztak a századok:
Bosszúra csak bosszút
S hatalomra a lázadót.

Refrén:
Ó, Magyarország, mért nem süt már rád a Nap?
Ó, Magyarország, mért vagy boldogtalan?
Ó, Magyarország, ha te is érzed amit én,
Jó lenne már végre ha felébrednél!

Történelmünk kezdetétől nagyok voltunk s híresek,
Kalandozó hadjarátunktól Európa rettegett!
S nézd meg, hogy mivé lettünk, mit hoztak a századok:
Bosszúra csak bosszút
S hatalomra a lázadót.

Ó, Magyarország, mért nem süt már rád a Nap?
Ó, Magyarország, mért vagy boldogtalan?
Ó, Magyarország, ha te is érzed amit én,
Jó lenne már végre ha felébrednél!

1920. június 4-e: ezen a napon egy NEMZETET bénított meg a fájdalom:
Trianonban eltemtték a magyarság egyharmadát!
Azóta az idegenbe szakadt magyarok, mint kisebbség élnek a SAJÁT földjükön!!!!!

Ó, Magyarország, mért nem süt már rád a Nap?
Ó, Magyarország, mért vagy boldogtalan?
Ó, Magyarország, ha te is érzed amit én,
Jó lenne végre ha felébrednél!

Igazából ezzel azt az üzenetet akarom tovább adni, hogy nőjünk fel végre, hagyjunk már fel végre ezzel a gyerekes butaságokkal, magyarságtudatunk ne retorziókban és területi, történelmi revizóban merüljön ki...

Kard és kereszt, tűzzel-vassal

Bevallom nem rajongok a jelenlegi politikai vezető pártért. Papolnak nemzeti összefogásról, forradalomról, bár eközben sajnálatosan módon az ellenzékben lévő pártok is csupán spektálnak. Nem nagyon tehetnek mást az arányok miatt.
Na de félre ezzel, legyünk kicsit magyarok, s ne csak közelgő nemzeti ünnepünk miatt.
Amikor az István a király rockoperát megalkották, eléggé érdekes politikai és vallási környezetben éltünk.
Olyan szó, hogy Isten nem illet a kommunista szemléletű országokba, s mégis valahogy ezernyi ember tette magáévá ezeket a dalokat. Igaz, nem a szentségekről, nem a mindennapi vallásról szól a történet, hanem azt a mostanra kissé divattá vált honfoglalást, s István király örökségét, melyek emlegetése is sokkal inkább a jobboldal kedvence. :)

Mindenesetre ha csak a zenét nézzük, s most már igyekszem csak ezzel foglalkozni, az István a király, a magyar rockoperák belépője, számomra ma is a legnagyobb, legsikeresebb. (A Veled uram-ot személyesen is láttam, illetve az Attila-t anno tv-ben, de egyik sem nyűgözött le annyira, mint ez)

Anno minden tavasszal végighallgattam a kazettát, s bizony a beillesztett számokat én is énekeltem (na jó, üvöltöttem) a szobában :)

Régi, régi, régi évek

Tudod, én is voltam 18 éves, én is éreztem azt az őrjítő ritmust, melyet az igazán fiatalon dübörgő szív diktál...
Én is voltam reménytelenül, vagy boldogan bohó szerelmes...
S mit nem adnék néha, ha szembe tudnék nézni régi önmagammal, s magam elé állhatnék mostani eszemmel... "ezt tedd", hogy jól csináld, legalábbis jobban.
Hogy nem akartam elhinni, hogy most jó, most szép az élet.
Annyira fel akartam nőni...

Most ismét ez a fiatal szív dobog bennem, s felidézem a múltam.
Néha talán többet is, mint kellene.

De ha nem lenne múltam nem tudnék meríteni belőle.
Mert tudod, nekem is van múltam, s bízom benne, hogy van jövőm is. :)

Szomorkás boldogságot sugároz a Pál Utcai Fiúk zenéje...kb. 20 éves számok ezek többnyire... hajnalig tartó bulikon kért számok...főleg a lányok kedvelték :)
Én meg mindig is kedveltem a lányokat :) Fura dolog ez, tudom ebben a kibaszott liberális világban :)

A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig
Gyerünk, kedves, mutassuk meg nekik!
A világ a szolgám, az én szívem szabad
Gyerünk, kedves, most mutasd meg magad!

Hány évig tart még a nyár?
A szívünkben örökké talán!
Hány évig tart még a csók
Az arcunkon, ami sohase volt?

Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet
Veled táncolni sohasem félek!
Szorítsd a testem, ha érzem, hogy fáj...
Királynõ vagy, de én a Király!

Hány évig tart még a nyár?
Nem volt, nem lesz soha talán!
Hány éjjel áll még a bál?
Amíg az élet majd idetalál!

Mutasd meg nekik...
Hány évig tart még...

1. Nagyon szép, a haja lobog,
Végigtáncol az utcákon,
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg,
Keményen, ritmusra lépkedett.

R. És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

2. Nagyon szép, a haja lobog,
Már messziről látom,
Sötét ruhában, átbújik a kerítésen, ahol várom.
Oly régóta, mint egy kisgyerek,
Kinek nem mondták meg, hogy nem lehet,

R.

3. Kevés a fény és hangos a zene,
Ülünk a sarki bárban,
És nem tudom, hogy miért nem vele vagyok,
Mikor úgy érzem, rögtön szétszakadok.
Ott legbelül egy villanás,
És rohanok, nem kell már senki más.

Él a tűz, csukott szemmel is látom
Mit jelent, a zászlónk lobog odafent
Szemtől szembe, szembe fúj a szél
Hallom a hangját, hozzám beszél
Éjjel megküzdök még a nappal
Változásokat hoz majd a hajnal ránk

Új a hús és friss a vér
Mégis minden, minden a régi, a régi még
Az eszme marad csak az arcok mások
A forradalomból viccet csináltok
Ha semmi se szent és semmi se számít
Miért hazudnék bármit?

Régi, régi, régi évek
Csak az álmok színesek, szépek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi hősök és régi sztárok
Régi, régi, régi lányok
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam...
http://www.free-lyrics.org

Mint a nyár, régi filmeken
Bolond, bolond világ, semmit nem jelent nekem
Csak a szívem küldi a jeleket odabenn

Régi, régi, régi képek
Színes álmok, fekete évek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi, régi, régi lányok
A régi hősök, a régi sztárok
Csak az álmom ugyanaz,
Amiben én voltam...

De vége már. Mindenki érzi, hogy vége már
Mindenki érzi, de senki nem érti
Hogy milyen kár, milyen kár, hogy vége már
A Tűznek, a Szélnek, az égnek
Annak a gyönyörű, igazi évnek

Régi, régi, régi évek
Csak az álmok színesek, szépek
Régi, régi, régi képek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi hősök és régi sztárok
A régi, régi, régi lányok
De az álmom ugyanaz
Amiben én voltam

Közel az éjfél
Veszélyes zónához értél
A csengő felsikít
A repülő elrepít
Mint az álom
Nehezen érkezel
S ha jön a reggel
Tudom menni kell
Te se létezel

Csak egy éjszakát,
csak egy éjszakát,
Amíg a hadsereg menetel
a szívemen át
Keményen csattan a lábuk
a testemen
Ahogy a szerelem átvonul
a szereteten.

És a tenyered befogja
a szemeimet
De én a szívemmel látom
az igazi neved
Itt az Élet határán,
a másik oldalon
Enyém a Világ de
Tiéd a Hatalom.

Nézd, ma tiszta az ég
Isten ma rád néz fentről
Hogy lássa, élsz e még
Hogy bírod e még?

Az a nap még sajnos messze van
Mikor hátradőlhetek boldogan
Hideg napok jönnek
Szemedre fagynak a könnyek

Kemény kegyetlen lesz a tél
és lesz majd, akinek véget ér
De neked élni kell, élni kell
A szabadságot sohasem érheted el

Szép nyári nap

Tegnap, március 15-én volt alkalmam megnézni a Budapesti Operettszínházban a Szép Nyári nap című musicalt, mely a Neoton Família slágereire épül.
Tudom, sokan kicsit meglepődnek, meglepődhetnek ezen, hogy én mit élvezek a Neoton-on.
Pedig el kell ismernem, arányaiban mérve nagyon sok Neoton számot ismerek. Persze, hiszen gyermekkorom egyik meghatározó popegyüttese volt, talán nem túlzás, hogy a magyar ABBA nevet is néha rájuk ragasztották.
De vissza az előadásra.
Visszarepültünk valamikor az 1970-es évek időszakára, építőtáborokkal, vonaton zötykölődő, izgatott fiatalokkal.
A tábor jellegzetes 'szocista' jellegű, rengeteg paradicsommal s persze emellett az örök téma a szerelem, mely egy "renitens" fiatal srác Varga Péter (Szabó Dávid) (akinek az apja '56-ban disszidált)
és az orosztanárnő eminens lánya, Juli (Vágó Zsuzsi) között szövődik. Na nem mesélek el mindent persze. :)
Rengeteg ismerős Neoton szám fonja át az előadást, kicsit visszarepültünk a fiatal / gyermekkorba és jól esett elengedni magunkat, sőt együtt énekelni a színészekkel.

Veled vagyok

Nagyon sok dolog van az életemben, mi boldogságot okozott eddig, s bennem él azóta is.
Azt hiszem, természetes dolog, ha az ember megpróbálja keresni a boldogságot, mert az nem jár sajnos, azért meg kell küzdeni, meg kell küzdenünk.

Kamaszkorom óta sok-sok élményt köszönhetek ennek a zenének, a daloknak, melyek egy együttestől származnak: Edda. Sokszor és sokan kicikizték, sokszor volt kétséges, hogy mi is az adott csapat igazi irányzata. Mégis, sokan, sokszor találkoztunk koncerteken és tudtunk együtt örülni a zenének, egymásnak.

Mindenki életében vannak fordulópontok, kis állomások, melyeknél megpihen és visszatekint, megáll és elgondolkodik.
Én is elértem ismét egy ilyenhez.
Szentimentális és kicsit gyerekes gondolatok egy 36 éves felnőtt fejében, szívében.
Elfelejtett dolgok, melyek vissza-visszatekintenek ilyen idősen is és mintha kis kamasz lennék, s sétálnék kéz a kézben egy lánnyal a sötét utcákon...
Körbevesz a város elhaló zaja, hideg van, s egymás kezét fogva, apró kis puszikat váltogatva a hosszú, forró csókokig...eszembe jutnak dolgok...emlékek...
Annyira egyedül tudunk lenni a fájdalmainkkal, az érzéseinkkel... a legnagyobb tömegben is magányosak...
De ha ott van az a másik, akinek a kezét fogod, ujjaiddal végigcirógatod az övét...s érzed, nem vagy egyedül...van valaki, aki szeret, s lelked másik felét adja...

Néha sikerül, néha nem...
Néha csak későn jövünk rá, ki is volt az, akinek a keze igazán passzolt a miénkbe...
S néha tudnunk kell elengedni a másik kezét...
Nem azért, mert már nem szeretjük...Nem.
Hanem épp azért mert szeretjük... s a kötődéssel csak bántjuk, bántanánk...

Néha kicsit többet gondolkodunk, mint kellene, s ezzel meg tudjuk fojtani az érzelmeket... racionalizálunk, tervezünk, számítunk...
S közben a másik csak vár...s reménykedik...
De nem lehet örökké várni, nincs annyi időnk sajnos ezen a Földön...
Hagyni kell esélyt persze, de ha az ember szeret valakit, akkor tudni kell elengedni is... még ha fáj is... mert olyan jól odapasszolt a keze a miénkbe...

"Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell."

Ha majd eljön az az
idő, melyben mindenki ott
állhat, egyenlőként a "színpadon" s
nyitott szívvel, lélekkel sírhatunk,
zokoghatunk egymás vállán, akkor
ott tudni fogjuk
lehet, hogy akkor és ott, nem sikerült, de most együtt vagyunk.
Életünkben kevésszer adatik meg az a boldogság, mely
vidám és szomorú perceinket egybemosva elfelejtünk mindent, s
igent mondunk egymás érzelmeinek...

Év vége felé

Év vége felé az embernek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy iszonyat komoly dolgokon filozofáljon, gondolkodjon, s mégis..ilyenkor hozunk néha olyan döntéseket, elhatározásokat, amiket valljuk be, a legritkább esetben tartunk be. Amúgy is, Karácsony, Szilveszter és az embernek a meló már szinte nyűg...
Minden nap reggelente a ClassFM-et hallgattam munkába menet és napközben is sokszor ez zörgött a fülemben.  Majd felfigyeltem egy számra, mely az első pillanattól kezdve tetszett, de csak pár hete volt, hogy tudatosult bennem, melyik szám ez.
Most gondoltam, így szabadság ideje alatt be is karcolom :)

Blogolva a következővel: Flock Böngésző

Hip-hop

Jelenleg gerincproblémáim miatt a Dávid-centerben kezelnek heti 3 alkalommal és miközben keresgéltem, ez a kifejezés akadt a "kezem ügyébe":
"Jött a Dávid-fitness ez a gyúróterem..."

Jééé, ismét egy, ma már letűnt zenekar, a Hip-Hop Boyz.
Katonák voltunk és a becsempészett magnón hallgattuk az egyik albumot. S pláne, amikor dobbantottunk a diszkóba a srácokkal (basszus, dobbantás, mikor használtam már ezt is...:) )és megszólalt valamelyik ismert szám (Hegyekbe fönn, Megbántottak, Nem az a tét...)

S persze amellett, hogy hallgattuk és persze szerettük ezeket a számokat, nem volt mellékes az sem, hogy ezeknél a számoknál igencsak csinos lányok szaladtak a táncparkettre :)
Boti, Muzsai, Bugyi Attila és még sorolhatnám, akikkel ki kellett szakadnunk a zöld színű szerkóból...:)
Két, három heti eltávok, minden második nap 24 órás szolgálatok 18-22 éves srácoknak nem épp valami kellemes és lélekemelő dolog (én írnokként mentesültem a sűrű őrszolgálatok alól...tudom, pofátlanság...).

Szóval belenéztem pár videóba és felidéztem ezeket az éveket, amikor még hallgattam ilyeneket :)

Rövid ideig voltak a magyar zenei világ palettáján, de biztos vannak még akiknek kellemes emlékeik vannak ezzel kapcsolatban :)
A lányok, akiknek tetszettek a srácok és mi srácok, akiknek tetszettek ezek a lányok :D és szerettünk volna kicsit úgy kinézni mint ezek a srácok...

Isten vagy, ha boldogságot teremtesz

Ok, kicsit pátoszos ez a mondat, de az adott környezetben nekem teljesen ott van.
Érdekes ismét és ismét szembesülni azzal, hogy anno mennyire fanatikusan és hihetetlen szenvedéllyel szerettem az Eddát. Az egész szobám, a ruházatom is hordozta ezt a szenvedélyem, sok-sok ismerős, barát el volt ámulva pl. azon, hogy a szobám plafonjára felfestettem az anno akkoriban jellegzetes fekete-sárga Edda feliratot. Mondjuk anyukám nem nagyon volt oda érte...valami "jesszusatyaúristenazégbe" lehetett az ami kiszakadhatott belőle, miután belépett az amúgy kamaszkori kiváltságomnak köszönhető különszobámba :)

Szóval mivel ma már nem volt Sláger, és befelé is CD-t hallgattam, ismét felcsendült az új album... Tényleg jó, persze erősen lehet érezni a politikai felhangot egyes számokban, de ha ettől elvonatkoztatok, máris szebb az élet :)

Ez a két szám az album 11 és 12. dala és hihetetlenül szeretem őket.
Gondoltam, megosztom Veletek...

Nem keresem többet
az Igazságot...
csak leülök csendben,
halkan ülök és várok.

S ha eljön újra,
majd illendően köszöntöm,
s mint régi barátok
együtt ülünk a földön.

Tüzet gyújtunk,
hogy átmelegedjen a testünk,
a nevetéstől
megvidámodik a lelkünk.

És előkerül majd
a bor és a pogácsa,
és szívesen gondolunk
minden gyönyörű lányra.

És mindenre, amit
Isten adott a Földnek...
milyen egyszerű lenne,
ha mind megértenétek...

Hogy minden rajtad
múlik, Testvér és Rajtam,
hogy megfogjuk-e
egymás kezét a bajban.

Hogy elhisszük-e újra
az isteni tervet,
hogy Isten vagy,
ha boldogságot teremtesz.

Hogy Isten vagy,
mert Isten is úgy akarja,
hát erre igyunk
Áldomást a borban.

Ezért hát...
Nem keresem többet
az Igazságot,
ha kell, majd Veletek megtalálom,
ha kellünk neki,
majd Ő talál meg Minket,
de addig magamban
hallgatom a csendet.

Simogat a szél,
Simogat az éjjel,
Megérint a múltunk
Az Ősök erejével.

Simogat és suttog
És lassan megértem:
Már nem vagyok egyedül,
Hisz Te is velem érzel.

Mert elég volt már
A gonosz csatákból.
Eltűnt a szeretet,
Eltűnt a Világból.


Híd:
És sírnak a fák...
Az emberekért sírnak.
Siratlak én is,
Siratlak holnap.

Ref.:
A fény és a szeretet
Járja a táncot,
A fény és a szeretet
Amire vágyom.

A fény és a szeretet
- közös a múltunk -
Még emlékszem,
Hogy kik is voltunk.


Segítek, ha félsz,
Elmondom a Titkot.
Az lesz a jövőnk,
Amire most gondolsz.

Nem engedem el
A kezed soha többé,
Ott leszek Veled
Minden nehéz percnél.


Híd:
Már nem sírnak a fák
Bíznak szép szavunkban.
Boldog szép jövőt ad
Majd az Isten holnap.


Ref.:
A fény és a szeretet
Járja a táncot,
A fény és a szeretet
Amire vágyom.

A fény és a szeretet
- közös a múltunk -
Még emlékszem,
Hogy kik is voltunk.

Őszi tájkép

Kicsit esős mostanság az idő, nemde?
Elveszettnek látszanak a szép gondolatok is ilyenkor, ahogy a szürke, hideg vízfátylon keresztül áttetszik a világ...
Veszettül rohan néha az idő...

Isten Veled

Vuk, Az erdő kapitánya, A nagy ho-ho-ho horgász, Pom-pom meséi és sorolhatnánk...
Gyermekkorom és sokunk gyermekkorának visszavarázslója hunyt el két napja...
Számomra a legkedvesebb mesék közé tartoznak ezek.
Nem voltak 3D-sek, nem volt realisztikus, de nagyon kellemes, gyermeki rajzfilmeket tudott rendezni, csinálni Dargay Attila.
Nyugodjék békében...

Átok és Áldás

Na nem kell nagyon veszett dolgokra gondolni, csupán az új Edda album címét idéztem.
Igen, kicsit megkopott a rajongásom tizenéves önmagamhoz képest. Akkoriban hetekkel a megjelenés előtt már számoltam a napokat, haverokkal együtt vártuk, hogy melyik kazettásnál (igen, még kazettán hallgattuk) jelenik meg az új album.

Volt, hogy a suli előtti időben már ott álltam a sorban, hogy megvehessem és büszkén tettem zsebre a kazettát. Igaz, hogy csak otthon tudtam meghallgatni (walkmanom nem volt) de otthon...
Volt, hogy hetekig hallgattam ugyanazt az egy kazettát, oda-vissza fordítgattam és szinte ittam a zenét.

Szóval ismét új album.

Sajnos olyan igazán jó minőségű koncertvideókkal nem árasztották el a youtube-ot, így mellékesen olyan videókat szúrok be, amiket nem igazán szeretek (mint egy powerpoint-os prezenetáció, brr...:) )

Álmaimban Amerika

Álmaimban még sosem jártam Amerikában, vagy ha igen, arra nem emlékszem :)
Viszont ami érdekessé teszi nekem ezt a címet az a tőlem kicsit megszokott '90-es évek zenéje.
Magyarország, mint annyi politikai és történelmi jellegű műsorból is tudjuk egy hatalmas változáson ment át.

De zeneileg is.
Hirtelen nagyon sok együttes, zenekar alakult, vagy próbált meg a felszínre törni ezekben az években és (valljuk be) néha kicsit bugyuta dallamokkal és zenékkel rágták be magukat hallójárataink göcsörtös útvesztőjén át az emlékezetünkbe.

Így volt ez pl. az AD Stúdióval; emlékszem, ahogy egy-egy koncert, vagy buli után néha összeölelkezve lányok-fiúk énekelgettünk ilyen-olyan dalokat és párszor felcsendült akkor frissen megjelent szám is, mint pl. az "Álmaimban Amerika visszainteget..."

Hihetetlen, ennek már lassan 20 éve??? Brrr...:)

Sajnos az eredeti videoklipeket nem találtam meg, így ezzel kell beérni :)

www.zeneajanlo.hu -_Ingyenes_Videoklipek

www.zeneajanlo.hu -_Ingyenes_Videoklipek

Budapest Nyáron

Mire nem jó egy iszonyat jó fényképező?
Először is fényképezésre lehet használni :)
Minőségi ugrások vannak természetesen egy egyszerű mobilba implementált "fényképező", egy zsebbe dugható kis kompakt, illetve innentől felfelé a tükrös gépekig.
Aki manapság szeretne egy mindent az egyben gépet venni, valóban a telefonnal jár a legjobban, persze el kell fogadnia, hogy ennek erős minőségi korlátai is vannak.
Aki csúcsminőségű, vagy legalábbis nagyon jó képeket szeretne készíteni szinte gondolkodás nélkül a DSLR betűszó fog az eszébe jutni.
A kompakt gépeknek eddig volt egy hatalmas előnyük azonban, amellett, hogy a képkészítés tekintetében nem tudják felvenni igazán a versenyt a tükrös gépekkel.
Ez a videókészítés lehetősége. VOLT.
Még tavaly olvastam, hogy a csúcsminőségű gépek is be fognak állni a médiaipar eme kiszolgálására.
A www.studio-x.hu csapata elkészített egy nagyszerű kis videót, melyet alant meg is tudsz nézni. Ez egy Canon EOS-5D Mark II géppel készült. Ráadásul nem kispályás, HD
Mielőtt elszaladnál a boltba, hogy vegyél, szerelkezz fel alaposan, mert a legolcsóbb helyeken is lazán fél milla felett indul csak az alapgép (a keret) és még egy jó kis lencsét nem is vettél még...;)

Legyen szabad a lelked és a füled, mert emellett a zene valóban jó :)

Dinamit a vérem...

Körülbelül 17-18 éve volt, amikor egy barátom adott egy másolt kazetta másolatának másolatát..vagy milyen copy is volt... :)
A szalagról egy hagyományos, bakelit lemezről szóló zene hangzott. Pattogott, ugrott és persze a minőség sem volt a legjobb.
Mindenestre éredekes és borzongató volt az Arany János Gimi bejárata mellett hallgatni a walkmanen ezt a zenét.
Dinamit.
A nyolcvanas évek egyik jellegzetes rockzenekara volt, melynek egyik kiemelkedően híres tagja Vikidál Gyula. Ismerhetjük őt a 2 forintos dalból (P. Mobil), illetve az István a király-ban is őt, Koppányt kedveltük leginkább.
A Dinamit zenéje viszont sokkal inkább keserédes, kicsit szomorkás, valami kilátástalan utcakölyök érzést sugárzott nekem már akkoriban is.
A Tinédzserdal (...ruhám foltos, ingem majdnem térdig ér...), Tanulj meg sírni... (...eltékozoltam ifjúságom...)

Kis utóhang a nyolcvanas évek elejéről...

Az Idő

1988.
Csupán 14 éves voltam és anyu vett egy kazettát (ez volt addigra a 3. műsoros adiókazettám azon a nyáron, mivel addig nem is volt magnóm :) ) melynek a címe Az Idő - az R-Go-tól.
Bevallom nekem nagyon tetszett, bár a másik kazetta ami akkor már megvolt az az Edda 7. albuma volt (Változó idők)

Ma megvettem a Szikora Robi legszebb szerelmes dalai című CD-t.
Már egy ideje szemeztem vele, mivel be kell vallanom, nagyon megmaradtak ezek a számok, gyermekkorom függönye mögé bújt kis emlékfoszlányok...

titkos üzenet....

Mennyire érdekes és meglepő dolog tud lenni, hogy milyen finoman és művészien tudnak apró üzenetet átadni egyesek. Mint Ákos az "Új világ"-ban.
Irigylem Ákost ezért.
Mindig is érdekes volt a haverok számára, hogy Edda mellett Bonanza is megfért a lelkemben és később Ákos is belopózott.

Amikor az ember verset olvasott az iskolában, a tanárok többsége azzal kezdi a vers után: "Mire gondolt a költő?"
Igazából nem biztos, hogy ez a legfontosabb dolog.
Hanem Benned mit vált ki.
A legszebb vers se mond semmit, ha nem vagy fogékony rá, ha nem is jut el hozzád.
De akár egy szóval is falakat dönthetsz, elnyerheted a másik szeretetét, ha akkor és úgy érint meg Téged, hogy könnyet csal a szemedbe.

Legyen mindenkinek olyan napja, adasson meg neki, hogy elérje az az egy szó, hogy elsöpörje a napi szürkeséget, melengesse meg a lelkét, és igen, csaljon könnyet a szemébe, hogy Szeretik...
Legyen az Barát, Szerető, Társ, Gyermek, Szülő... De legyen... Legalább egy olyan napot éljen meg mindenki, hogy az a boldogság költözzön a lelkébe, melyet egy életen át fel tud idézni és fel tudja melegíteni bús hangulata, elesettségének érzése közepette is. Hogy legyen legalább egy olyan nap rövid földi életünkben, ami valóban boldog...adjuk tovább, ne fukarkodjunk vele...s nem éltünk hiába...:)





Én szép Dórám, ne hagyj el Én élek, ne dobj el Dórám, ne hagyj el

Retro tv

Emlékszel...?
Mi már nagy kisgyerekek voltunk, a régiek még "szörnyűbb" dolgokat tudnának mesélni.
De azért...
Emlékszel...?
Hétfőn nem volt műsor.
Szombatonként is volt suli, legalábbis az egyik héten...:)
Sokunknak a világ fekete-fehérben jelent meg a tv-dobozban.
Nem mondom, hogy visszasírom, vagy boldogabb lett volna az a kor.
Mindig megszépül a múlt, ha engedjük :)

S mégis...
Emlékszel, TV maci, tv-torna...stb.
Nem nagyon volt más, két csatorna bőven elég volt...nem is volt más :D
Persze már azért akkor is volt, aki "menő" lehetett a városi tv műsoraival, SKY CHANNEL (a csíkos labdás csatorna...)
Egyre több haveromnak lett Duna TV is...
Egyik házibulin, Kriszéknél arra lettem figyelmes, hogy páran bemennek az egyik szobába és ment a tv!!! Házibulin tv...leszakadt a pofám :D
Bementem.
Mondjuk megértettem :D
Akkor már, a '90-es évek elején, softpornó, az égi csatornán éjfél után sugárzott műsort is lehetett venni.
Nagymellű néni zuhanyozott.
Komoly, 15-18 év környéki srácok voltunk. :)
Akkor még röhögve nézegettük az innen-onnan csórt pénzből vásárolt magazinokat.
Persze, természetes szerintem, érdekelt minket is, nem csak a mai fiatalokat :)

De visszatérve a retro feelingre.
Emlékszel még az esti tv-tornára, a tv macira, a VUK-ra (nem erre a mai, számomra minősíthetetlen valamire gondolok), netán arra, amikor Ullman Mónika még a bátyjának írt dalt énekelt? :)

Edda-szív

35 múltam.
Valahol félúton eme Földön eltölthető időmből.
Több mint 20 évvel ezelőtt volt egy egyszerű kis kazettás magnóm, az egyik első kazettám egy Edda album volt, a 7 (Változó idők).
Talán véletlen, hogy annyira megszerettem.
A dalok, a zene, a lendület, a koncertek.
Kora fiatalságom, melyre visszatekintve néha mosolygok...
Őszintén és komolyan hittem mindabban, amit mondtak az idősebbek.
Amikor még...:)

Amikor még bolondulásig rajongtam, amikor még nem számított az éjszakázás, nem foglalkoztam a távolsággal, amikor még kicsit szabadabb volt a lelkem :)
Örökké fiatalként idézem fel ezeket az éveket, amikor meghallgatok, megnézek egy-egy Edda számot.