Szép nyári nap

Tegnap, március 15-én volt alkalmam megnézni a Budapesti Operettszínházban a Szép Nyári nap című musicalt, mely a Neoton Família slágereire épül.
Tudom, sokan kicsit meglepődnek, meglepődhetnek ezen, hogy én mit élvezek a Neoton-on.
Pedig el kell ismernem, arányaiban mérve nagyon sok Neoton számot ismerek. Persze, hiszen gyermekkorom egyik meghatározó popegyüttese volt, talán nem túlzás, hogy a magyar ABBA nevet is néha rájuk ragasztották.
De vissza az előadásra.
Visszarepültünk valamikor az 1970-es évek időszakára, építőtáborokkal, vonaton zötykölődő, izgatott fiatalokkal.
A tábor jellegzetes 'szocista' jellegű, rengeteg paradicsommal s persze emellett az örök téma a szerelem, mely egy "renitens" fiatal srác Varga Péter (Szabó Dávid) (akinek az apja '56-ban disszidált)
és az orosztanárnő eminens lánya, Juli (Vágó Zsuzsi) között szövődik. Na nem mesélek el mindent persze. :)
Rengeteg ismerős Neoton szám fonja át az előadást, kicsit visszarepültünk a fiatal / gyermekkorba és jól esett elengedni magunkat, sőt együtt énekelni a színészekkel.

Vadnak születtünk...

Úgy érzem, néha a múltban élek.
A zenét tekintve szinte biztos.
Számomra hihetetlen sokat jelentenek azok a számok, dalok, amiket tizenéves fejjel hallgattam, akarva-akaratlanul.
Volt az rock, pop, metál, dallamos melódiák... mind-mind valamit eszembe juttatnak.

Érdekes volt pl. azokon az Edda koncerteken, a zenekarra várakozva más együttesek, borzongatóan izgalmas ütemeit felismerni. Metallica, Megadeth...

S így jutottam el ismét egy kis zenekereséshez a youtube-on.
Az anno sikeres zenekarok manapság is koncerteznek, a srácok ma már meglett férfiak, s bizony még ma is ezreket mozgatnak meg a régi dallamok.

You take a mortal man,
And put him in main control
Watch him become a god,
Watch peoples heads a'roll
A'roll...
Aroll

Chorus
Just like the Pied Piper
Led rats through the streets
We dance like marionettes,
Swaying to the Symphony...
Of Destruction

Acting like a robot,
Its metal brain corrodes
You try to take its pulse,
Before the head explodes
Explodes...

Chorusx2
Solo - Marty

The earth starts to rumble
World powers fall
A'warring for the heavens,
A peaceful man stands tall
Tall...

Say your prayers little one
Don`t forget my son
To include everyone
I tuck you in
walk within
Keep you free from sin
'til the sandman he comes


Sleep with one eye open
Gripping your pillow tight

Exit light
Enter night
Take my hand
We're off to never never-land

Something's wrong, shut the light
Heavy thoughts tonight
And they aren't of Snow White
Dreams of war
Dreams of liars
Dreams of dragons fire
And of things that will bite, yeah

Sleep with one eye open
Gripping your pillow tight

Exit light
Enter night
take my hand
We're off to never never-land

(whisper)
Now I lay me down to sleep (x2)
Pray the lord my soul to keep (x2)
If I die before I wake (x2)
Pray the lord my soul to take (x2)

Hush little baby don't say a word
And never mind that noise you heard
It's just the beasts under your bed
In your closet and in your head

Exit light
Enter night
Grain of sand

Exit light
Enter Night
Take my hand!
We're off to never never-land

Yeah, ha ha ha

Boom

Yeah, yeah
oh, whoa

We're off to never never-land

Take my hand
We're off to never never-land
Take my hand
We're off to never never-land

We're off to never never-land

I am a man who walks alone
And when I'm walking a dark road
At night or strolling through the park

When the light begins to change
I sometimes feel a little strange
A little anxious when it's dark

Fear of the dark, fear of the dark
I have constant fear that something's always near
Fear of the dark, fear of the dark
I have a phobia that someone's always there

Have you run your fingers down the wall
And have you felt your neck skin crawl
When you're searching for the light?
Sometimes when you're scared to take a look
At the corner of the room
You've sensed that something's watching you

Have you ever been alone at night
Thought you heard footsteps behind
And turned around and no-one's there?
And as you quicken up your pace
You find it hard to look again
Because you're sure there's someone there

Watching horror films the night before
Debating witches and folklore
The unknown troubles on your mind
Maybe your mind is playing tricks
You sense, and suddenly eyes fix on dancing shadows from behind

Fear of the dark, fear of the dark
I have constant fear that something's always near
Fear of the dark, fear of the dark
I have a phobia that someone's always there

When I'm walking a dark road
I am am man who walks alone...

S egy kis magyar rock, melynek talán legfényesebb csillaga anno a Pokolgép volt.

Százszor mondták nekem, nem lesz ez így jó
Ha felmegy az apámban a cukor, jobb is ha elhúzok
Mindig csak baj van velem

Állok a Metró előtt, a falat támasztom
Felszáll a Metróra a tömeg, az arcomba bámul,
És ettől rosszul vagyok

REFRÉN:
Tudom a helyem, bár sohasem tudom, hogy hol vagyok
Tudom a helyem, mindhlálig Rock and Roll
Mindhalálig Rock and Roll
Mindhalálig Rock and Roll


Százszor mondta az apám, nem lesz ez így jó
Mérnök már sohasem leszek, jó nekem a Rock and Roll
Ne szórakozzon velem

Vadnak születtünk, az utca nevelt,
Senki nem vigyázott ránk!
A beton házak között nem várnak csodák,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Soha nem láthattál könnyet a szemünkben,
Ha volt is, észre sem vetted.
Ha féltünk, egymástól vártunk bíztatást,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Vadnak születtünk, az utca nevelt,
Senki nem vigyázott ránk!
A beton házak között nem várnak csodák,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék!
Ítélet helyett! Én nem vádolok senkit,
Nem is kérhetem, hogy szeressetek.
Ítélet helyett! Nézz önmagadba,
Téged az sem érdekel, hogy mi van velem!
Ítélet helyett! Nemzedékemért
Csak annyit kérhetek, hogy szeressétek a gyerekeket!...

Így lettünk mi, egy megátkozott nemzedék!
Így lettünk mi, egy megátkozott nemzedék!

Veled vagyok

Nagyon sok dolog van az életemben, mi boldogságot okozott eddig, s bennem él azóta is.
Azt hiszem, természetes dolog, ha az ember megpróbálja keresni a boldogságot, mert az nem jár sajnos, azért meg kell küzdeni, meg kell küzdenünk.

Kamaszkorom óta sok-sok élményt köszönhetek ennek a zenének, a daloknak, melyek egy együttestől származnak: Edda. Sokszor és sokan kicikizték, sokszor volt kétséges, hogy mi is az adott csapat igazi irányzata. Mégis, sokan, sokszor találkoztunk koncerteken és tudtunk együtt örülni a zenének, egymásnak.

Mindenki életében vannak fordulópontok, kis állomások, melyeknél megpihen és visszatekint, megáll és elgondolkodik.
Én is elértem ismét egy ilyenhez.
Szentimentális és kicsit gyerekes gondolatok egy 36 éves felnőtt fejében, szívében.
Elfelejtett dolgok, melyek vissza-visszatekintenek ilyen idősen is és mintha kis kamasz lennék, s sétálnék kéz a kézben egy lánnyal a sötét utcákon...
Körbevesz a város elhaló zaja, hideg van, s egymás kezét fogva, apró kis puszikat váltogatva a hosszú, forró csókokig...eszembe jutnak dolgok...emlékek...
Annyira egyedül tudunk lenni a fájdalmainkkal, az érzéseinkkel... a legnagyobb tömegben is magányosak...
De ha ott van az a másik, akinek a kezét fogod, ujjaiddal végigcirógatod az övét...s érzed, nem vagy egyedül...van valaki, aki szeret, s lelked másik felét adja...

Néha sikerül, néha nem...
Néha csak későn jövünk rá, ki is volt az, akinek a keze igazán passzolt a miénkbe...
S néha tudnunk kell elengedni a másik kezét...
Nem azért, mert már nem szeretjük...Nem.
Hanem épp azért mert szeretjük... s a kötődéssel csak bántjuk, bántanánk...

Néha kicsit többet gondolkodunk, mint kellene, s ezzel meg tudjuk fojtani az érzelmeket... racionalizálunk, tervezünk, számítunk...
S közben a másik csak vár...s reménykedik...
De nem lehet örökké várni, nincs annyi időnk sajnos ezen a Földön...
Hagyni kell esélyt persze, de ha az ember szeret valakit, akkor tudni kell elengedni is... még ha fáj is... mert olyan jól odapasszolt a keze a miénkbe...

"Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell."

Ha majd eljön az az
idő, melyben mindenki ott
állhat, egyenlőként a "színpadon" s
nyitott szívvel, lélekkel sírhatunk,
zokoghatunk egymás vállán, akkor
ott tudni fogjuk
lehet, hogy akkor és ott, nem sikerült, de most együtt vagyunk.
Életünkben kevésszer adatik meg az a boldogság, mely
vidám és szomorú perceinket egybemosva elfelejtünk mindent, s
igent mondunk egymás érzelmeinek...

Avatar

Úgy gondolom sokan vannak, akik már látták és még sokan lesznek akik látni akarják, látni fogják ezt a filmet. Nekem most vasárnap volt alkalmam megnézni és nem hallgattam, olvastam igazán kritikát erről a filmről sem, persze azon kívül, hogy sokak szerint, akik már látták, nagyon jó film volt.
Először is a látvány. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött ez a szemüveges verzió is, én anno a Kémkölykök 3D-t láttam és bár akkor az is érdekes volt, de közel sem hatott meg annyira, mint most akárcsak a film előtti animációs filmek bemutatói, akár maga az Avatar.
Szerintem sokan aggódtunk, hogy a szemüveg esetleg kellemetlen lesz, fárasztó...stb., ráadásul majdnem 3 órás film...durva...
Szóval az ember kicsit tart az ilyenektől...
Elkezdődött...
Lenyűgöző volt számomra, hogy a szemüvegen keresztül szinte tökéletes volt a mélységérzet. Mint egy kisgyerek, hol fel, hol levettem a szemüveget, hogy lássam a különbséget.
Egy nap telt el és annak ellenére, hogy pár ismerősöm szerint a film átlagos történettel szerepelt, azt kell mondjam, szerintem mindenki egy kicsit másképp érzi, értelmezi a filmet. Ahogy két ember véleménye sem egyezhet tökéletesen :)
Mit jelentett nekem az Avatar?
Egy olyan ember, aki elveszítette valamilyen okból az álmait, a lehetőségeinek egy jó részét, s ebből kifolyólag kitaszított, kisebb rendű lett, volt esélye mégis egy teljes értékű életet megízlelnie. Persze kicsit olyan, mintha álmaiban élt volna, de a Mátrix óta tudjuk..álmunkban nem mindig tudjuk eldönteni (sőt néha ébren sem), hogy mi a valóság és mi a képzelet.
S jönnek a konfliktusok, melyben az ember, mint az egyik legkárosabb, természetromboló lény, mindent megtesz azért, hogy bizonyos forrásokhoz jusson, s ezért szó szerint átgázol mindenen.
S persze mint mindenben itt is vannak érzelmek. Finomabb és zajosabbak egyaránt.
Hihetetlen, ahogy az ember képes átvenni egy másik közösség szokásait, felvenni az ő ritmusukat és azt sokkal inkább magának érzi, mint addigi életét.
Ellenségekből, ellenfelekből barát, "testvér" válik, a tanítóból, a legjobb társ, s szerelem szövődik.
S miközben nézi az ember a filmet ott motoszkál az ember agyában... de hiszen ő most is abban a kis dobozban él, csak egy "idegen testet" vett fel...ennek valamikor vége fog szakadni... rossz volt erre gondolni, hiszen megszerettem a főhősöket.
S mint mindig, itt is eljutottunk egy olyan pillanathoz, amikor sajnos színt kell vallani...így, vagy úgy megtörik a "varázs"...
Nem mesélem tovább, inkább az érzéseim, érzelmeim szövedékével szeretném befejezni ezt a kis bejegyzést...

Összességében egy hihetetlenül látványos, számomra szép filmet nézhettem meg. Szembesülhettünk ismét azzal az emberi csökevénységgel, ami sajnos nap mint nap a pusztulásunk felé lök minket, de egyben azzal az érzelemvilággal is, ami azért majd mindenkiben megmozdul, amikor szeret valakit, amikor önön érdekein felül képes emelkedni és aláveti magát ennek.

Sajnos túl sok minden kavarog még mindig a fejemben ezzel kapcsolatban és a blog bejegyzést már a felénél unhattad :D
Így zárszóként annyit:
Érdemes megnézni!

Blogolva a következővel: Flock Böngésző

Év vége felé

Év vége felé az embernek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy iszonyat komoly dolgokon filozofáljon, gondolkodjon, s mégis..ilyenkor hozunk néha olyan döntéseket, elhatározásokat, amiket valljuk be, a legritkább esetben tartunk be. Amúgy is, Karácsony, Szilveszter és az embernek a meló már szinte nyűg...
Minden nap reggelente a ClassFM-et hallgattam munkába menet és napközben is sokszor ez zörgött a fülemben.  Majd felfigyeltem egy számra, mely az első pillanattól kezdve tetszett, de csak pár hete volt, hogy tudatosult bennem, melyik szám ez.
Most gondoltam, így szabadság ideje alatt be is karcolom :)

Blogolva a következővel: Flock Böngésző

A szivárványon túl

Nemrég volt a tv-ben az első 40 randi című film, melyet nem tudtam teljesen az elejétől nézni, mert dolgoztam itthon, meg amúgyis, megvan, de néha meg szoktam nézni ennek ellenére is tv-n az ilyen filmeket.
Most ezt a filmet is, melynek záró zenéje Israel Kamakawiwo'ole "Somewhere Over The Rainbow" című száma.
Nekem nem a filmmel kapcsolatban van most "mondanivalóm", csupán, ahogy fél füllel hallgattam a tv-t még előtte is és említést tettek a közelgő karácsony miatti őrületre.
A legdrágább cuccokat ugyanúgy veszik, akik megtehetik, akik nem tudnak egyszerűen "ajándékot" venni, azok hitelt vesznek fel... MIÉRT???
Miért van az, hogy egy ilyen ünnepen, mint a Karácsony, az emberek őrült mód csak a drága, sokszor erejük feletti dolgok vásárlásában és ajándékozásában (sokszor önajándékozás) látják a karácsonyi szellemet...
Borzasztó és ijesztő számomra, hogy ilyen világban élünk.

Nem tudom, néha nem érzem jól magam itt ezen a Földön. Tele vagyunk hibás, gyötrelmes döntésekkel, szenvedünk és sírunk...de vágyunk is valami jóra, valami olyasmire, amit valamiért szinte sosem tudunk elérni...
Pedig itt van mindig, csak nem is akarjuk meglátni... Bennünk van, szeretteinkben.
Nem kell sok, csak odamenni a másikhoz, barátokhoz, barátnőkhöz és egyszerűen annyit mondani: "Szeretlek, boldog ünnepeket..."

Mint ahogy Dorothy is vissza akart jutni ahonnan elröppentette sors, s ahogy a társai is máshoz mentek, hogy megtalálják önmagukat...nekünk is ez lenne a legfontosabb, nem a drága ajándék...
Talmi dolgok ezek, sár és szenny...

Egy csendes kis helyen, forró csokit iszogatva, beszélgetve azzal, azokkal, akiket a legjobban szeretek ezen a világon... mindennél jobban vágyom erre... s visszaemlékezni egy-egy évnyi múltunkra...

Ooooo oooooo ohoohohoo
Ooooo ohooohoo oooohoo
Ooooo ohoohooo oohoooo
Oohooo oohoooho ooooho
Ooooo oooooo oooooo
Ooooo oooooo oooooo

Somewhere over the rainbow
Way up high
And the dreams that you dreamed of
Once in a lullaby ii ii iii
Somewhere over the rainbow
Blue birds fly
And the dreams that you dreamed of
Dreams really do come true ooh ooooh
Someday I'll wish upon a star
Wake up where the clouds are far behind me ee ee eeh
Where trouble melts like lemon drops
High above the chimney tops thats where you'll find me oh
Somewhere over the rainbow bluebirds fly
And the dream that you dare to,why, oh why can't I? i iiii

Well I see trees of green and
Red roses too,
I'll watch them bloom for me and you
And I think to myself
What a wonderful world

Well I see skies of blue and I see clouds of white
And the brightness of day
I like the dark and I think to myself
What a wonderful world

The colors of the rainbow so pretty in the sky
Are also on the faces of people passing by
I see friends shaking hands
Saying, "How do you do?"
They're really saying, I...I love you
I hear babies cry and I watch them grow,
They'll learn much more
Than we'll know
And I think to myself
What a wonderful world (w)oohoorld

Someday I'll wish upon a star,
Wake up where the clouds are far behind me
Where trouble melts like lemon drops
High above the chimney top that's where you'll find me
Oh, Somewhere over the rainbow way up high
And the dream that you dare to, why, oh why can't I? I hiii ?

Hip-hop

Jelenleg gerincproblémáim miatt a Dávid-centerben kezelnek heti 3 alkalommal és miközben keresgéltem, ez a kifejezés akadt a "kezem ügyébe":
"Jött a Dávid-fitness ez a gyúróterem..."

Jééé, ismét egy, ma már letűnt zenekar, a Hip-Hop Boyz.
Katonák voltunk és a becsempészett magnón hallgattuk az egyik albumot. S pláne, amikor dobbantottunk a diszkóba a srácokkal (basszus, dobbantás, mikor használtam már ezt is...:) )és megszólalt valamelyik ismert szám (Hegyekbe fönn, Megbántottak, Nem az a tét...)

S persze amellett, hogy hallgattuk és persze szerettük ezeket a számokat, nem volt mellékes az sem, hogy ezeknél a számoknál igencsak csinos lányok szaladtak a táncparkettre :)
Boti, Muzsai, Bugyi Attila és még sorolhatnám, akikkel ki kellett szakadnunk a zöld színű szerkóból...:)
Két, három heti eltávok, minden második nap 24 órás szolgálatok 18-22 éves srácoknak nem épp valami kellemes és lélekemelő dolog (én írnokként mentesültem a sűrű őrszolgálatok alól...tudom, pofátlanság...).

Szóval belenéztem pár videóba és felidéztem ezeket az éveket, amikor még hallgattam ilyeneket :)

Rövid ideig voltak a magyar zenei világ palettáján, de biztos vannak még akiknek kellemes emlékeik vannak ezzel kapcsolatban :)
A lányok, akiknek tetszettek a srácok és mi srácok, akiknek tetszettek ezek a lányok :D és szerettünk volna kicsit úgy kinézni mint ezek a srácok...