Vannak pillanatok, amikor egy érzést leginkább csak zenével adhatsz át, akkor felesleges a szavakat pazarolni.
Amikor ugyanezt videóval is megteheted, ragadd meg az alkalmat...
Szóval az a lényeg, hogy bár sokfajta zenét hallok nap mint nap (Sláger rádiótól kezdve a napközben hallgatott Pink-en át a többiek által kínált zenei egyveleget), s persze az edzőterem, ahol tudtomon kívül ismerek meg olyan számokat, amiket bevallom magamtól nem is hallgatnék :)
Mindenesetre érdekes, hogy ezeknek a számoknak többnyire vannak szerzőik, előadóik is...Ki hitte volna? :)
Érdekes mód a most következő számokhoz kötődő DJ-t soha nem is ismertem, soha nem is hallottam róla, egyszerűen csak a zene volt, amit hallottam. Évi hívta fel a figyelmem erre a 3 betűs névre: ATB. Nem, ez nem egy betegség...:)
S ha má itt tartunk, bedobok egy kis katyvaszt :) Alice Deejay
Scooter. Már nem sokat hallunk róluk, pedig anno a '90-es évek egyik hangzatos zenei csapata volt. Bár magát a scooter-es szemüveget, öltözéket (fényes dzseki, stb.) mindig megmosolyogtuk a haverokkal, de a zenét sokszor hallgattuk. Még katonaságon is, Szolnokon az egyik diszkó egyik termében csupa ilyen jellegű zene ment.
Most pedig ismét egy kis "karácsonyi" őrület a Scootertől:
Igazából egyik kollegám Facebook-os bejegyzésén találtam a linket. Bevallom a Facebook nyomába nem tud érni az Iwiw. :) De ezt csak mellékesen jegyzem meg...
Bevallom, sose voltam még a Szigeten, amikor még elkezdődött én Edda táborba jártam, utána néha elgondolkodtam ezen, de bevallom, lusta lettem ezen a téren.
Pár perce, miközben a tv itt duruzsol és fogyasztja nem kevés energiát (állítólag valami globális felmelegedés sőt válság is van...figyelni kellene ilyenekre...) a 2009-es Sziget-fesztivál reklámját hallom. Odakapom a fejem és majdnem berosáltam :) "Hello-hello-hello, ki ez a kis csücsöri kis gádzsi...? " :) "...szab szab szab szab szabó szilvi szabó szilvi..." :)
Hihetetlen, de komolyan... "Senkiháziak kezében van a popszakma" ;)
Külön felhívom a figyelmet az öltözékre...Mennyi időbe tellett felhajtani valahonnan ezt a szép kék mackónadrágot a piros atlétával? :) Séró és henna tetkók is rendben...:)
Nahh, nem én, legalábbis nem érzem annak magam :) Bár a legtöbb őrült nem tudja magáról, hogy őrült lenne...
Mindegy, most legyen az, hogy nem vagyok őrült :)
Viszont van egy dal, eléggé rég hallottam, még a Carnában dolgoztam, amikor egyik munkatársam füleséből áthallatszott és átmásoltam tőle, mert addig nem tudtam megszerezni. Tudom, vannak CD-k is...
Gnarls Barkley - Crazy című száma volt ez.
Az mellékes, hogy itt, Magyarországon az Őrült című szám épp az Edda, Gyere őrült dalát juttatja az emberek eszébe. :)
S bocsátassék meg nekem eme őrület, de itt van Pink verziója is... kicsit meg is lepődtem anno márciusban... miért adja elő, mikor van még ezer száma??? :)
szóval...tényleg merjünk néha kicsit őrültek lenni...
Egy napja, hogy elhunyt ismét egy óriás. Nem nemzetünk szülötte, de sok-sok millió ember kedvence, bálványa is volt évekig. Hihetetlen milyen sikereket ért el, a Beatles-szel egyenlő magasságokba emelték sokszor, sokan. Emlékszem, a '80-as évek közepén a tv-ben mennyien akartak hasonló mozgással sikert aratni, amit Jackotól lestek el. Talán az egyik megalapítója volt a csoportban táncolásnak, ráérezve arra, hogy mennyire látványossá tud válni egy tánc. Persze mint mindent sikeres és híres embert, őt is támadták, elegen és kitartóan. Nem az én feladatom elítélni ezen vélt, vagy valós tetteiért. Nekem olyan emlékeim vannak Vele kapcsolatban, mint a BAD című album, rengeteg nagyon izgalmas szám, rengeteg videoklip. Mégis, ma reggel, amikor a Sláger rádióban épp egy Jackson számot hallgattam (ekkor még nem tudtam, hogy milyen mementója is van ennek), eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne esetleg egy Michael Jackson koncertet megnézni, hiszen épp turnézik. Egy perc múlva már a döbbenet volt, ami betöltötte a kocsit. Michael Jackson meghalt. Na nem mintha vérbeli rajongója lettem volna, de tényleg szerettem a számait. Eszembe jutott egyik kamaszkori barátom, Kalapos Tomi, aki megmutatta még valamikor '91-ben az új számot, CD-n (nem sok CD lejátszó volt még akkoriban :) ), a felhangzó zene a Black or White volt. Megdöbbentett az akkori tiszta hangminőség, hiszen eleve kazettához szoktunk még :) Tamás táncolt és mint jó táncos, elismerte Jacko tudását és néha csinált is egy-két hasonló figurát :)
Szóval elhunyt a király. Persze mint mindig ilyenkor azok akik kedvelték szomorúak, elveszítettük. De most is azt kell mondjam, hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy kortársai lehettünk ilyen zenésznek, hogy láthattuk, még ha legtöbben csak videókon is, de akkor is, még élőben. Kicsit melodramatikus kifejezéssel: Requiescat In Pace
És egy apró bejegyzésrészlet egy youtube-os videó kommentjéből: "...this is a sad day for humanity!"
