Egy a millióból

Vagy egy a sok közül...

Tegnap volt nőnap, ki így, ki úgy ünnepelte :) Vagy esetleg menekült ezen "tortúra" elől? Sajnos ilyen is volt, tudom.
Mintha nekünk férfiaknak olyan nagy teher lenne egy-egy nőt, hölgyet, lányt köszönteni ilyenkor. Semmivel sem kerül többe, mint amennyit elszórunk saját magunk hülyeségeire akár egy hétvégi sörözés, szórakozás alkalmával. Nekünk egy ici-pici megszorítás, a hölgynek egy kellemes, több napig is élő kellemes érzés tud lenni.
Sokszor még pénz se kell, csak egy puszi :)

Igazából nem nőnapi ez a videó, hanem a Beépített szépség egyik betétdala (főszerepben Sandra Bullock, egyik kedvenc színésznőm, csak hogy eláruljak egy roppant fontos titkot magamról :) )
Egy a millióból.
Egy a millióból az a nő, akit felköszöntesz, akire gondolsz, de sokszor elfogultan neked Ő a legszebb...:)





Lyrics | Bosson lyrics - One In A Million lyrics

Te erős leszel a végén?

Egy eléggé megrázó, megható videóval ünneplem meg a 60. bejegyzésem.
Biztos mindenki megélt már különböző csapásokat, kudarcokat.
Legtöbbször valami sanyarú önsajnálat miatt hosszú ideig nyalogatjuk sebeinket és próbáljuk megérteni a megérthetetlent. Miért?
Pedig nem a miért a lényeg.
Hanem a hogyan.
Hogyan tudunk továbblépni, hogyan tudunk ismét felállni, szembenézni a világgal, önmagunkkal.
Legtöbbünknek ehhez MINDEN eszközünk megvan. Legtöbben egészségesek, eléggé értelmesek is vagyunk (még ha le is "hülye idióta"-zzuk egymást), de lényegében puszta emberi valónkban egyenlő esélyekkel rendelkezünk.
Mégis képesek vagyunk saját korlátaink rabjaként élni, nem vesszük észre, hogy mennyire fantasztikusan szerencsések is vagyunk.
De elég erősek is ehhez?

Mindenkinek vannak problémái, félelmei és néha a legerősebb férfi is sír. Még ha nem is akarjuk elhinni.

Most álljon itt egy olyan ember mintaképül, akiről végképp nem is gondolnánk, hogy akár példakép is lehetne.
Példakép emberi nagyságban, kitartásban, erőben, önbecsülésben.

Egy név: Nick Vujicic

Family Portrait

Mennyire gyengék vagyunk néha...
Mennyire mást mutatunk kifelé, mint amik vagyunk valójában.
Persze nem hibáztatok senkit, nem nagyon jó gyengébbnek látszani, félünk ettől az érzéstől. Inkább szenvedünk, de mosolygunk kifelé...
Nem jó ez így.
Miért mégis eme képmutatás?

Más kultúrkörökben egészen más értékrendek vannak, nem a hírnév, a felfelé jutás tesz naggyá minket. Sokkal inkább az alázat, mások szolgálata. Így ismerjük Teréz Anyát, Gandhit, a Dalai Lámát, Mohamed-et, Jézust és sorolhatnánk.
Eltorzult világban élünk. Néha én is szégyellem, mik után szaladok, miket hajtok...

Felnőttként elfelejtünk gyerekek lenni, elfelejtjük azokat a boldog vágyakat, melyek gyermeki lelkünknek hiányoznak, elmulasztunk rácsodálkozni őszintén a szépre, elfogadni a csekélységeket. Felnőttként szégyellünk sírni is.
Korán nőttünk fel...
Hiányzik mindig valami...Mindenkinek.

Family Portrait...
Aki beleolvasott Pink életrajzába, tudja, hogy elváltak a szülei. Persze manapság sűrű a válás. Egy gyermeknek viszont ez hatalmas törés tud lenni.
Egy gyerek majd mindig szereti a szüleit, megsiratja még a leggyűlöltebb pillanatok után is. Persze egy idő után minden érzés tompulni tud, az idő "gyógyírként" fedi le a sebeinket.
Nekem nagyon tetszik ez a szám. Nem csupán azért, mer saját szüleim is elváltak és ezért lenne személyes indíttatású a klip, a szám, a szöveg, hanem mert a klipben a kislány nagyon őszintén tudja előadni az elváló szülők közötti súrlódó lelket...aki nem tud elszakadni igazán...hogy nem könnyű felnőni a "harmadik világáború közepette..." (It ain't easy growin up in world war three)

P!nk - Family Portrait
Uploaded by Vicky_Nikolova

Pink Family Portrait
Uploaded by 3nada

Lyrics | Pink lyrics - Family Portrait lyrics

titkos üzenet....

Mennyire érdekes és meglepő dolog tud lenni, hogy milyen finoman és művészien tudnak apró üzenetet átadni egyesek. Mint Ákos az "Új világ"-ban.
Irigylem Ákost ezért.
Mindig is érdekes volt a haverok számára, hogy Edda mellett Bonanza is megfért a lelkemben és később Ákos is belopózott.

Amikor az ember verset olvasott az iskolában, a tanárok többsége azzal kezdi a vers után: "Mire gondolt a költő?"
Igazából nem biztos, hogy ez a legfontosabb dolog.
Hanem Benned mit vált ki.
A legszebb vers se mond semmit, ha nem vagy fogékony rá, ha nem is jut el hozzád.
De akár egy szóval is falakat dönthetsz, elnyerheted a másik szeretetét, ha akkor és úgy érint meg Téged, hogy könnyet csal a szemedbe.

Legyen mindenkinek olyan napja, adasson meg neki, hogy elérje az az egy szó, hogy elsöpörje a napi szürkeséget, melengesse meg a lelkét, és igen, csaljon könnyet a szemébe, hogy Szeretik...
Legyen az Barát, Szerető, Társ, Gyermek, Szülő... De legyen... Legalább egy olyan napot éljen meg mindenki, hogy az a boldogság költözzön a lelkébe, melyet egy életen át fel tud idézni és fel tudja melegíteni bús hangulata, elesettségének érzése közepette is. Hogy legyen legalább egy olyan nap rövid földi életünkben, ami valóban boldog...adjuk tovább, ne fukarkodjunk vele...s nem éltünk hiába...:)





Én szép Dórám, ne hagyj el Én élek, ne dobj el Dórám, ne hagyj el

Az élet csodaszép

Jelenleg épp betegen fekszem (na jó, most ülök a gép előtt) és mivel lázas voltam pár napig nem nagyon tudtam mást csinálni, mint feküdtem, próbáltam aludni és olvasással, filmnézéssel töltöttem az időm.
Jó kicsit kiszakadni a mindennapok körforgásából, bár nem épp a betegség az, ami ilyenkor ideális elfoglaltság :)

Most épp egy számomra nagyon aranyos filmet (1946-os) szeretnék közkinccsé tenni.
Még valamikor 20 éves környéki srácként láttam Lacáéknál ezt a filmet, "Az élet csodaszép"-et.

A történet lényege tényleg a címmel egyező, azaz hogy az élet csodaszép tud lenni, csak tudni kell észrevenni. Ne hagyjuk, hogy elszaladjon mellettünk, kapaszkodjunk bele és élvezzük.

Röviden: Egy kisvárosban játszódik, ahol George Bailey (aki egyébként egy roppant önfeláldozó, családját szerető, embertársainak elismerésével bíró személyiség) épp karácsony éjjel öngyilkos akar lenni, mivel úgy érzi, összeomlott az élete. Nem lát kiutat és bele akarja vetni magát a vízbe. Egy őrangyal azonban közbelép.
Megmutatja neki, hogy milyen lett volna az élet nélküle. Milyen sivár és embertelen lenne a világ, ha Ő, George nem lenne.
S lassan ráébred maga is, hogy az anyagi csőd, a magunk kis önsajnálata mennyire eltakarja azokat a szépségeket, melyekkel az élet megajándékozott minket.

Ajánlom figyelmedbe, ha néha kicsit úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj...





Mivel nem találtam megfelelő magyar részt erről a filmről, kénytelen voltam én feltolni :D

Nuclear bomb

Igazából szörnyű és rettenetes dolog, hogy az ember képes ekkora rombolásra, pusztításra. Az a lény, mely fizikálisan roppant gyenge, egyedül szinte képtelen lenne leküzdeni a természetes ellenfeleit (ma már csak a baktériumok és vírusok maradtak), egy hihetetlen evolúciós csoda folytán pár dekányi agyszövet segítségével képessé vált arra, hogy kommunikációval, munkaerő-megosztással maga alá gyűrhesse a világot.
Sajnos nem fejlődtünk túl okosnak, valahol ott él bennünk a pusztítás, a hihetetlen düh, hogy pillanatok alatt elseperjünk mindent, amit évek, évtizedek, évszázadok hosszú munkájával hoztunk létre, nem beszélve arról, hogy a már pár milliárdos élővilágunkat is képesek vagyunk végérvényesen kiirtani...
Egy véletlen folyamán került kezünkbe az az erő, mely hol békésen ontja melegét az erőműveknek, hol borzalmas pusztítással seper mindent el másodpercek alatt...

Két város, Hiroshima és Nagasaki. Két Japán város, mely mély sebet mutat az emberiség tisztességén.
Pillanatok alatt eldöntött és befejezett egy háborút.





S ez "csak" két apró bomba, mely beleégette magát a történelembe. Az elsők melyek embereket öltek.
De ezen kívűl több mint ezer!!! robbant csak az Egyesült Államokban.

Hey Jude

Tegnap, melóba jövet hallottam a Sláger rádióban.
Érdemes meghallgatni, megnézni :)