Family Portrait

Mennyire gyengék vagyunk néha...
Mennyire mást mutatunk kifelé, mint amik vagyunk valójában.
Persze nem hibáztatok senkit, nem nagyon jó gyengébbnek látszani, félünk ettől az érzéstől. Inkább szenvedünk, de mosolygunk kifelé...
Nem jó ez így.
Miért mégis eme képmutatás?

Más kultúrkörökben egészen más értékrendek vannak, nem a hírnév, a felfelé jutás tesz naggyá minket. Sokkal inkább az alázat, mások szolgálata. Így ismerjük Teréz Anyát, Gandhit, a Dalai Lámát, Mohamed-et, Jézust és sorolhatnánk.
Eltorzult világban élünk. Néha én is szégyellem, mik után szaladok, miket hajtok...

Felnőttként elfelejtünk gyerekek lenni, elfelejtjük azokat a boldog vágyakat, melyek gyermeki lelkünknek hiányoznak, elmulasztunk rácsodálkozni őszintén a szépre, elfogadni a csekélységeket. Felnőttként szégyellünk sírni is.
Korán nőttünk fel...
Hiányzik mindig valami...Mindenkinek.

Family Portrait...
Aki beleolvasott Pink életrajzába, tudja, hogy elváltak a szülei. Persze manapság sűrű a válás. Egy gyermeknek viszont ez hatalmas törés tud lenni.
Egy gyerek majd mindig szereti a szüleit, megsiratja még a leggyűlöltebb pillanatok után is. Persze egy idő után minden érzés tompulni tud, az idő "gyógyírként" fedi le a sebeinket.
Nekem nagyon tetszik ez a szám. Nem csupán azért, mer saját szüleim is elváltak és ezért lenne személyes indíttatású a klip, a szám, a szöveg, hanem mert a klipben a kislány nagyon őszintén tudja előadni az elváló szülők közötti súrlódó lelket...aki nem tud elszakadni igazán...hogy nem könnyű felnőni a "harmadik világáború közepette..." (It ain't easy growin up in world war three)

P!nk - Family Portrait
Uploaded by Vicky_Nikolova

Pink Family Portrait
Uploaded by 3nada

Lyrics | Pink lyrics - Family Portrait lyrics

titkos üzenet....

Mennyire érdekes és meglepő dolog tud lenni, hogy milyen finoman és művészien tudnak apró üzenetet átadni egyesek. Mint Ákos az "Új világ"-ban.
Irigylem Ákost ezért.
Mindig is érdekes volt a haverok számára, hogy Edda mellett Bonanza is megfért a lelkemben és később Ákos is belopózott.

Amikor az ember verset olvasott az iskolában, a tanárok többsége azzal kezdi a vers után: "Mire gondolt a költő?"
Igazából nem biztos, hogy ez a legfontosabb dolog.
Hanem Benned mit vált ki.
A legszebb vers se mond semmit, ha nem vagy fogékony rá, ha nem is jut el hozzád.
De akár egy szóval is falakat dönthetsz, elnyerheted a másik szeretetét, ha akkor és úgy érint meg Téged, hogy könnyet csal a szemedbe.

Legyen mindenkinek olyan napja, adasson meg neki, hogy elérje az az egy szó, hogy elsöpörje a napi szürkeséget, melengesse meg a lelkét, és igen, csaljon könnyet a szemébe, hogy Szeretik...
Legyen az Barát, Szerető, Társ, Gyermek, Szülő... De legyen... Legalább egy olyan napot éljen meg mindenki, hogy az a boldogság költözzön a lelkébe, melyet egy életen át fel tud idézni és fel tudja melegíteni bús hangulata, elesettségének érzése közepette is. Hogy legyen legalább egy olyan nap rövid földi életünkben, ami valóban boldog...adjuk tovább, ne fukarkodjunk vele...s nem éltünk hiába...:)





Én szép Dórám, ne hagyj el Én élek, ne dobj el Dórám, ne hagyj el

Az élet csodaszép

Jelenleg épp betegen fekszem (na jó, most ülök a gép előtt) és mivel lázas voltam pár napig nem nagyon tudtam mást csinálni, mint feküdtem, próbáltam aludni és olvasással, filmnézéssel töltöttem az időm.
Jó kicsit kiszakadni a mindennapok körforgásából, bár nem épp a betegség az, ami ilyenkor ideális elfoglaltság :)

Most épp egy számomra nagyon aranyos filmet (1946-os) szeretnék közkinccsé tenni.
Még valamikor 20 éves környéki srácként láttam Lacáéknál ezt a filmet, "Az élet csodaszép"-et.

A történet lényege tényleg a címmel egyező, azaz hogy az élet csodaszép tud lenni, csak tudni kell észrevenni. Ne hagyjuk, hogy elszaladjon mellettünk, kapaszkodjunk bele és élvezzük.

Röviden: Egy kisvárosban játszódik, ahol George Bailey (aki egyébként egy roppant önfeláldozó, családját szerető, embertársainak elismerésével bíró személyiség) épp karácsony éjjel öngyilkos akar lenni, mivel úgy érzi, összeomlott az élete. Nem lát kiutat és bele akarja vetni magát a vízbe. Egy őrangyal azonban közbelép.
Megmutatja neki, hogy milyen lett volna az élet nélküle. Milyen sivár és embertelen lenne a világ, ha Ő, George nem lenne.
S lassan ráébred maga is, hogy az anyagi csőd, a magunk kis önsajnálata mennyire eltakarja azokat a szépségeket, melyekkel az élet megajándékozott minket.

Ajánlom figyelmedbe, ha néha kicsit úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj...





Mivel nem találtam megfelelő magyar részt erről a filmről, kénytelen voltam én feltolni :D

Nuclear bomb

Igazából szörnyű és rettenetes dolog, hogy az ember képes ekkora rombolásra, pusztításra. Az a lény, mely fizikálisan roppant gyenge, egyedül szinte képtelen lenne leküzdeni a természetes ellenfeleit (ma már csak a baktériumok és vírusok maradtak), egy hihetetlen evolúciós csoda folytán pár dekányi agyszövet segítségével képessé vált arra, hogy kommunikációval, munkaerő-megosztással maga alá gyűrhesse a világot.
Sajnos nem fejlődtünk túl okosnak, valahol ott él bennünk a pusztítás, a hihetetlen düh, hogy pillanatok alatt elseperjünk mindent, amit évek, évtizedek, évszázadok hosszú munkájával hoztunk létre, nem beszélve arról, hogy a már pár milliárdos élővilágunkat is képesek vagyunk végérvényesen kiirtani...
Egy véletlen folyamán került kezünkbe az az erő, mely hol békésen ontja melegét az erőműveknek, hol borzalmas pusztítással seper mindent el másodpercek alatt...

Két város, Hiroshima és Nagasaki. Két Japán város, mely mély sebet mutat az emberiség tisztességén.
Pillanatok alatt eldöntött és befejezett egy háborút.





S ez "csak" két apró bomba, mely beleégette magát a történelembe. Az elsők melyek embereket öltek.
De ezen kívűl több mint ezer!!! robbant csak az Egyesült Államokban.

Hey Jude

Tegnap, melóba jövet hallottam a Sláger rádióban.
Érdemes meghallgatni, megnézni :)

Retro tv

Emlékszel...?
Mi már nagy kisgyerekek voltunk, a régiek még "szörnyűbb" dolgokat tudnának mesélni.
De azért...
Emlékszel...?
Hétfőn nem volt műsor.
Szombatonként is volt suli, legalábbis az egyik héten...:)
Sokunknak a világ fekete-fehérben jelent meg a tv-dobozban.
Nem mondom, hogy visszasírom, vagy boldogabb lett volna az a kor.
Mindig megszépül a múlt, ha engedjük :)

S mégis...
Emlékszel, TV maci, tv-torna...stb.
Nem nagyon volt más, két csatorna bőven elég volt...nem is volt más :D
Persze már azért akkor is volt, aki "menő" lehetett a városi tv műsoraival, SKY CHANNEL (a csíkos labdás csatorna...)
Egyre több haveromnak lett Duna TV is...
Egyik házibulin, Kriszéknél arra lettem figyelmes, hogy páran bemennek az egyik szobába és ment a tv!!! Házibulin tv...leszakadt a pofám :D
Bementem.
Mondjuk megértettem :D
Akkor már, a '90-es évek elején, softpornó, az égi csatornán éjfél után sugárzott műsort is lehetett venni.
Nagymellű néni zuhanyozott.
Komoly, 15-18 év környéki srácok voltunk. :)
Akkor még röhögve nézegettük az innen-onnan csórt pénzből vásárolt magazinokat.
Persze, természetes szerintem, érdekelt minket is, nem csak a mai fiatalokat :)

De visszatérve a retro feelingre.
Emlékszel még az esti tv-tornára, a tv macira, a VUK-ra (nem erre a mai, számomra minősíthetetlen valamire gondolok), netán arra, amikor Ullman Mónika még a bátyjának írt dalt énekelt? :)

Vivicittá

Talán kevesen tudják, de szeretek futni.
Anno, amikor még általános iskolás gyerek voltam, bizony a 400 méteres futás volt az egyik rémálmom, lévén nagyon kövér voltam.
De nagyon sok küzdés után 15 évesen egy tavaszi nap elkezdtem futni. Valahogy március környékén.
Nagyon rossz volt. Pedig nem is futottam olyan hú de sokat és sokáig. De az a másfél kilométer több mint 7 percig tartott és a végén már tényleg véres ködben úszott minden :)
De eléggé gyorsan helyrerázódott minden.
Kb. 1 hónap alatt normalizálódott a súlyom (persze fiatalon minden sokkal könnyebb és persze veszélyes is, ezzel vigyázni kell) és megszerettem a futást.
Otthon, Sóstóhegyen nagyon sokan neveztek futóbolondnak, főleg akik nem ismertek.
Viszont voltak akik elismerték azt a kitartást, amivel sikerült végigvinni ezt a nagyon gyors fogyást.

Persze voltak nálam is időszakok, amikor egyszerűen elhagytam a futós napokat, sőt, évekre is kimaradt.
Igazából a kezdés a legrosszabb.
Még így is, hogy szereti az ember. :)
De amikor belelendül és felveszi a ritmust, akkor egyszerűen nagyszerű.
Jelenleg teremben futok, mivel Péteriben sajnos nagyon kevés a megfelelő hely, ahol ilyen időben kutyamentesen lehet futni :)

A Kiróban még múlt héten felvetettem egy csapat futóverseny ötletét. Bevallom én lepődtem meg a legjobban, hogy volt pozitív visszajelzés :)
De az a lényeg, jelentkeztünk páran.
Ráadásul Kata tegnap felhívta a figyelmem egy közelgő versenyre, a Vivicittá-ra.
Igaz, ez egyéni, de akkor is :)
Szóval ez egy különleges, futós videóbejegyzés lesz :)




S persze ne feledjük, a sportoló ember alakja (feneke ;)) mennyire előnyös tud lenni :)