Egy eléggé megrázó, megható videóval ünneplem meg a 60. bejegyzésem.
Biztos mindenki megélt már különböző csapásokat, kudarcokat.
Legtöbbször valami sanyarú önsajnálat miatt hosszú ideig nyalogatjuk sebeinket és próbáljuk megérteni a megérthetetlent. Miért?
Pedig nem a miért a lényeg.
Hanem a hogyan.
Hogyan tudunk továbblépni, hogyan tudunk ismét felállni, szembenézni a világgal, önmagunkkal.
Legtöbbünknek ehhez MINDEN eszközünk megvan. Legtöbben egészségesek, eléggé értelmesek is vagyunk (még ha le is "hülye idióta"-zzuk egymást), de lényegében puszta emberi valónkban egyenlő esélyekkel rendelkezünk.
Mégis képesek vagyunk saját korlátaink rabjaként élni, nem vesszük észre, hogy mennyire fantasztikusan szerencsések is vagyunk.
De elég erősek is ehhez?
Mindenkinek vannak problémái, félelmei és néha a legerősebb férfi is sír. Még ha nem is akarjuk elhinni.
Most álljon itt egy olyan ember mintaképül, akiről végképp nem is gondolnánk, hogy akár példakép is lehetne.
Példakép emberi nagyságban, kitartásban, erőben, önbecsülésben.
Egy név: Nick Vujicic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése