Régóta hiszek abban, hogy a külsőségek rabjai vagyunk. Sajnos.
Egyszerűen olyan környezetben élünk, ahol "megcsinált sztárok" a példaképek.
Ezt látjuk a tv-ben, a filmekben, a magazinokban, a plakátokon.
Mindennapjaink szürke kis emberkéit észre sem vesszük.
Pedig nem is tudhatjuk, nem is sejthetjük, mi rejlik a másikban. S csupán csak azért, mert nem teremtettünk mindannyian tökéletesnek, sokszor elnéznek felettünk, lenéznek, érdembe se vesznek. Miért?
Néha azonban vannak alkalmak, amikor egy-egy "szürke" emberke olyan lehetőséghez jut, olyat alkot, amikor az emberek megdöbbennek. Amikor a "legnagyobbak" lelke is belefacsarodik eme teljesítmény láttán.
Paul Potts. Sokunknak nem mond ez a név semmit.
Andrea Bocellié talán már többet. S hamarosan mindenki össze fogja kötni őket.
Nem csak nálunk van "Megasztár", más országokban is (ugye milyen hihetetlen??? Van élet máshol is! :) )
Britain's Got Talent, ezen a tehetségkutatón tűnt fel a fent nevezett férfi.
Ha megnézed a videót, a zsűri szokásos, kissé unott arcát fogod látni...Első pillanatban.
Majd elkezd énekelni Paul és...
Megáll a levegő...
Amikor egy gyermeket látunk, hallunk szerepelni, mindig kicsit elmosolyodunk.
Meghat minket a gyermekek egyszerű őszintesége, az az egyenesség, amit kiöl belőlünk a sok-sok csalódás.
S talán épp emiatt olyan megható, amikor egy dalt hallunk egy olyan kislánytól, mint a 6 éves Connie Talbot -tól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése