Egy hét és már akkor lassan múlt időben fogok beszélni a Pink koncertről.
Közel 3 hónap, majdnem 100 nap, majd minden nap több órányi zenehallgatás. Rengeteg apró kis dolog megismerése.
Olyan mint egy szerelem.
Ahogy kezded megismerni a másikat, ahogy megszereted és elhomályosul minden.
A zene, a zene szeretete olyan boldogságot tud okozni, mint a szerelem.
Életünkben nem lehetünk mindig szerelmesek.
A zenét viszont büntetlenül szerethetjük.
Annyi érzelmet, mélységet és magasságot járhatunk meg, amennyit nem szégyellünk.
Nekem most ezt jelenti Pink.
Ha kicsit komolyabban megnézem, vannak hibái Alicie-nak, amik számomra kizáró okok egy nőnél :) A legfőbb ok a cigi és a néha mértéken felüli pia.
DE!
Amilyen zenét átad, amilyen szöveget megértek abból...szinte elfeledtet mindent.
Igen, a zene szerelem.
De a szerelem nem csak boldogság, vannak mélységei, borzasztó fájdalmas is tud lenni és mégis olyan szárnyakat ad, hogy sokkal-sokkal többre vagyunk képesek tőle.
"A viták fodrozzák a lélek tavát, a nyugodtság csak csalfa állapot"
Szeretem a zenét, borzasztóan fanatikus módon tudom élvezni én is. Munkahelyen, kocsiban, itthon a gép előtt is.
Olyan érzelmi hullámokat szabadít fel, ami mindenkiben ott él.
Szeretem ezt az érzést.
Emlékszem, életem egyik legjobb haverja, barátja, Kalapos Tomival eléggé különböző típusú emberek voltunk, de a zene nagyon összekötött minket. Borzasztóan jó érzés volt látni, hogy valaki ugyanúgy élvezi azt a zenét, amit én is. Tamás mindig is jó barátként él bennem.
Nahh, egy kicsit elmentem a múltba, pedig igazából a jövőre kell figyelnem, mert már nincs egy hetem se a koncertig :)
S legyen!
Funhouse live!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése