Mennyire gyengék vagyunk néha...
Mennyire mást mutatunk kifelé, mint amik vagyunk valójában.
Persze nem hibáztatok senkit, nem nagyon jó gyengébbnek látszani, félünk ettől az érzéstől. Inkább szenvedünk, de mosolygunk kifelé...
Nem jó ez így.
Miért mégis eme képmutatás?
Más kultúrkörökben egészen más értékrendek vannak, nem a hírnév, a felfelé jutás tesz naggyá minket. Sokkal inkább az alázat, mások szolgálata. Így ismerjük Teréz Anyát, Gandhit, a Dalai Lámát, Mohamed-et, Jézust és sorolhatnánk.
Eltorzult világban élünk. Néha én is szégyellem, mik után szaladok, miket hajtok...
Felnőttként elfelejtünk gyerekek lenni, elfelejtjük azokat a boldog vágyakat, melyek gyermeki lelkünknek hiányoznak, elmulasztunk rácsodálkozni őszintén a szépre, elfogadni a csekélységeket. Felnőttként szégyellünk sírni is.
Korán nőttünk fel...
Hiányzik mindig valami...Mindenkinek.
Family Portrait...
Aki beleolvasott Pink életrajzába, tudja, hogy elváltak a szülei. Persze manapság sűrű a válás. Egy gyermeknek viszont ez hatalmas törés tud lenni.
Egy gyerek majd mindig szereti a szüleit, megsiratja még a leggyűlöltebb pillanatok után is. Persze egy idő után minden érzés tompulni tud, az idő "gyógyírként" fedi le a sebeinket.
Nekem nagyon tetszik ez a szám. Nem csupán azért, mer saját szüleim is elváltak és ezért lenne személyes indíttatású a klip, a szám, a szöveg, hanem mert a klipben a kislány nagyon őszintén tudja előadni az elváló szülők közötti súrlódó lelket...aki nem tud elszakadni igazán...hogy nem könnyű felnőni a "harmadik világáború közepette..." (It ain't easy growin up in world war three)
Lyrics | Pink lyrics - Family Portrait lyrics
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése