
Ma ebéd közben az asztalon szanaszét heverő újságok között pillantottam meg egy képet Patrick Swayze-ról. Megdöbbentett, mert bár hallottam róla, de bevallom nem igazán figyeltem erre, hogy beteg, hasnyálmirigy-rákos.
Közel másfél éve küzd ellene, hihetetlen erővel, sokszor belenevetve a kamerába, s talán a halálba is.
Patrick Swayze valószínűleg azoknak mond sokat, akik kamaszkorukban látták a Dirty Dancing-et, vagy a Ghost-ot.
Tudom, sokaknak kicsit sok, néhol "nyálas", de bevallom nekem pl. a Ghost mind a mai napig szívfacsaró pillanatokat okoz.
Méltósággal meghalni nem lehet, az számunkra rettenetes kínokkal járó dolog, sokszor eléggé megalázó módon rombol le minket.
Méltósággal élni lehet csak. Amíg képesek vagyunk erre.
Nehezen szedem most össze a gondolataim, bevallom. Nincs olyan ember, akit ne rémítene meg néha saját elmúlásának gondolata. Kultúránktól függő módon éljük meg ezt. Van ahol felemelkedést, megtisztulást látnak benne, máshol esélyt egy új életre, míg máshol egy rettenetes, félelemmel teli ürességet.
Tudom, a hit adhat csak olyan segítséget, ami segíthet feldolgozni ilyen pillanatokban ezt. Kevesünknek van meg ez a hite.
Mindig csak a végső pillanatokban fordulunk a végső menedékhez. Sokan tagadjuk, sokan egyszerűen nem hiszünk benne, kétkedünk.
Túl modern, túl "okos" világunkban fura énképünk igazából nem magunkról szól, hanem egy idealizált, másoknak megmutatható képről.
Nem figyelünk magunkra, nem látjuk meg a szépet, a legfontosabbat magunkban.
Szeretni jöttünk e világra.
Szeretni az életet, méltósággal elfogadni a feldolgozhatatlant.
Mert máshogy nincs értelme. Küzdeni egy olyan dolog ellen, ami mindenképp eljön, botorság.
Használjuk ki azokat a pillanatokat, amik megadatottak nekünk és osszuk meg mindenkivel akivel csak lehet.
Nekem valami ilyesmit mondott a Ghost.
Szeretlek... mondjuk boldog-boldogtalan pillanatokban.
Dettó - volt a vicces válasz Patrick-tól.
Talán nem akarta pazarolni, elcsépelni ezt a szót.
Vagy csak, mint sokan (én is), kicsit félünk beismerni, kicsit gyengék vagyunk beismerni, képesek vagyunk szeretni, képesek vagyunk gyengédnek lenni.
Legyen legalább egyetlen olyan ember az életünkben, akit szeretni tudunk, aki szeret minket. Nem a pénzünkért, a "rangunkért". Magunk miatt. Amikor együtt tudunk nevetni, amikor odabújhatsz a másikhoz, amikor szomorú vagy, amikor együtt izgultok valami közös vágy elérése miatt.
Szükségünk van a másikra, a másik szeretetére.
Anélkül gyengék, elesettek vagyunk.
Legyünk méltók mások szeretetére, mert méltósággal csak élni lehet.
S amikor elbúcsúzunk tőlük, ne az járjon a fejükben..."Istenem, elveszítettem...", hanem: "Istenem, hálás vagyok, hogy ismerhettem..."
Lyrics | Patrick Swayze lyrics - She's Like The Wind lyrics
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése