Vivicittá

Talán kevesen tudják, de szeretek futni.
Anno, amikor még általános iskolás gyerek voltam, bizony a 400 méteres futás volt az egyik rémálmom, lévén nagyon kövér voltam.
De nagyon sok küzdés után 15 évesen egy tavaszi nap elkezdtem futni. Valahogy március környékén.
Nagyon rossz volt. Pedig nem is futottam olyan hú de sokat és sokáig. De az a másfél kilométer több mint 7 percig tartott és a végén már tényleg véres ködben úszott minden :)
De eléggé gyorsan helyrerázódott minden.
Kb. 1 hónap alatt normalizálódott a súlyom (persze fiatalon minden sokkal könnyebb és persze veszélyes is, ezzel vigyázni kell) és megszerettem a futást.
Otthon, Sóstóhegyen nagyon sokan neveztek futóbolondnak, főleg akik nem ismertek.
Viszont voltak akik elismerték azt a kitartást, amivel sikerült végigvinni ezt a nagyon gyors fogyást.

Persze voltak nálam is időszakok, amikor egyszerűen elhagytam a futós napokat, sőt, évekre is kimaradt.
Igazából a kezdés a legrosszabb.
Még így is, hogy szereti az ember. :)
De amikor belelendül és felveszi a ritmust, akkor egyszerűen nagyszerű.
Jelenleg teremben futok, mivel Péteriben sajnos nagyon kevés a megfelelő hely, ahol ilyen időben kutyamentesen lehet futni :)

A Kiróban még múlt héten felvetettem egy csapat futóverseny ötletét. Bevallom én lepődtem meg a legjobban, hogy volt pozitív visszajelzés :)
De az a lényeg, jelentkeztünk páran.
Ráadásul Kata tegnap felhívta a figyelmem egy közelgő versenyre, a Vivicittá-ra.
Igaz, ez egyéni, de akkor is :)
Szóval ez egy különleges, futós videóbejegyzés lesz :)




S persze ne feledjük, a sportoló ember alakja (feneke ;)) mennyire előnyös tud lenni :)