Jelenleg épp betegen fekszem (na jó, most ülök a gép előtt) és mivel lázas voltam pár napig nem nagyon tudtam mást csinálni, mint feküdtem, próbáltam aludni és olvasással, filmnézéssel töltöttem az időm.
Jó kicsit kiszakadni a mindennapok körforgásából, bár nem épp a betegség az, ami ilyenkor ideális elfoglaltság :)
Most épp egy számomra nagyon aranyos filmet (1946-os) szeretnék közkinccsé tenni.
Még valamikor 20 éves környéki srácként láttam Lacáéknál ezt a filmet, "Az élet csodaszép"-et.
A történet lényege tényleg a címmel egyező, azaz hogy az élet csodaszép tud lenni, csak tudni kell észrevenni. Ne hagyjuk, hogy elszaladjon mellettünk, kapaszkodjunk bele és élvezzük.
Röviden: Egy kisvárosban játszódik, ahol George Bailey (aki egyébként egy roppant önfeláldozó, családját szerető, embertársainak elismerésével bíró személyiség) épp karácsony éjjel öngyilkos akar lenni, mivel úgy érzi, összeomlott az élete. Nem lát kiutat és bele akarja vetni magát a vízbe. Egy őrangyal azonban közbelép.
Megmutatja neki, hogy milyen lett volna az élet nélküle. Milyen sivár és embertelen lenne a világ, ha Ő, George nem lenne.
S lassan ráébred maga is, hogy az anyagi csőd, a magunk kis önsajnálata mennyire eltakarja azokat a szépségeket, melyekkel az élet megajándékozott minket.
Ajánlom figyelmedbe, ha néha kicsit úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj...
Mivel nem találtam megfelelő magyar részt erről a filmről, kénytelen voltam én feltolni :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése