2009. február 27., péntek

titkos üzenet....

Mennyire érdekes és meglepő dolog tud lenni, hogy milyen finoman és művészien tudnak apró üzenetet átadni egyesek. Mint Ákos az "Új világ"-ban.
Irigylem Ákost ezért.
Mindig is érdekes volt a haverok számára, hogy Edda mellett Bonanza is megfért a lelkemben és később Ákos is belopózott.

Amikor az ember verset olvasott az iskolában, a tanárok többsége azzal kezdi a vers után: "Mire gondolt a költő?"
Igazából nem biztos, hogy ez a legfontosabb dolog.
Hanem Benned mit vált ki.
A legszebb vers se mond semmit, ha nem vagy fogékony rá, ha nem is jut el hozzád.
De akár egy szóval is falakat dönthetsz, elnyerheted a másik szeretetét, ha akkor és úgy érint meg Téged, hogy könnyet csal a szemedbe.

Legyen mindenkinek olyan napja, adasson meg neki, hogy elérje az az egy szó, hogy elsöpörje a napi szürkeséget, melengesse meg a lelkét, és igen, csaljon könnyet a szemébe, hogy Szeretik...
Legyen az Barát, Szerető, Társ, Gyermek, Szülő... De legyen... Legalább egy olyan napot éljen meg mindenki, hogy az a boldogság költözzön a lelkébe, melyet egy életen át fel tud idézni és fel tudja melegíteni bús hangulata, elesettségének érzése közepette is. Hogy legyen legalább egy olyan nap rövid földi életünkben, ami valóban boldog...adjuk tovább, ne fukarkodjunk vele...s nem éltünk hiába...:)





Én szép Dórám, ne hagyj el Én élek, ne dobj el Dórám, ne hagyj el

Az élet csodaszép


Jelenleg épp betegen fekszem (na jó, most ülök a gép előtt) és mivel lázas voltam pár napig nem nagyon tudtam mást csinálni, mint feküdtem, próbáltam aludni és olvasással, filmnézéssel töltöttem az időm.
Jó kicsit kiszakadni a mindennapok körforgásából, bár nem épp a betegség az, ami ilyenkor ideális elfoglaltság :)

Most épp egy számomra nagyon aranyos filmet (1946-os) szeretnék közkinccsé tenni.
Még valamikor 20 éves környéki srácként láttam Lacáéknál ezt a filmet, "Az élet csodaszép"-et.

A történet lényege tényleg a címmel egyező, azaz hogy az élet csodaszép tud lenni, csak tudni kell észrevenni. Ne hagyjuk, hogy elszaladjon mellettünk, kapaszkodjunk bele és élvezzük.

Röviden: Egy kisvárosban játszódik, ahol George Bailey (aki egyébként egy roppant önfeláldozó, családját szerető, embertársainak elismerésével bíró személyiség) épp karácsony éjjel öngyilkos akar lenni, mivel úgy érzi, összeomlott az élete. Nem lát kiutat és bele akarja vetni magát a vízbe. Egy őrangyal azonban közbelép.
Megmutatja neki, hogy milyen lett volna az élet nélküle. Milyen sivár és embertelen lenne a világ, ha Ő, George nem lenne.
S lassan ráébred maga is, hogy az anyagi csőd, a magunk kis önsajnálata mennyire eltakarja azokat a szépségeket, melyekkel az élet megajándékozott minket.

Ajánlom figyelmedbe, ha néha kicsit úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj...





Mivel nem találtam megfelelő magyar részt erről a filmről, kénytelen voltam én feltolni :D

2009. február 16., hétfő

Nuclear bomb

Igazából szörnyű és rettenetes dolog, hogy az ember képes ekkora rombolásra, pusztításra. Az a lény, mely fizikálisan roppant gyenge, egyedül szinte képtelen lenne leküzdeni a természetes ellenfeleit (ma már csak a baktériumok és vírusok maradtak), egy hihetetlen evolúciós csoda folytán pár dekányi agyszövet segítségével képessé vált arra, hogy kommunikációval, munkaerő-megosztással maga alá gyűrhesse a világot.
Sajnos nem fejlődtünk túl okosnak, valahol ott él bennünk a pusztítás, a hihetetlen düh, hogy pillanatok alatt elseperjünk mindent, amit évek, évtizedek, évszázadok hosszú munkájával hoztunk létre, nem beszélve arról, hogy a már pár milliárdos élővilágunkat is képesek vagyunk végérvényesen kiirtani...
Egy véletlen folyamán került kezünkbe az az erő, mely hol békésen ontja melegét az erőműveknek, hol borzalmas pusztítással seper mindent el másodpercek alatt...

Két város, Hiroshima és Nagasaki. Két Japán város, mely mély sebet mutat az emberiség tisztességén.
Pillanatok alatt eldöntött és befejezett egy háborút.





S ez "csak" két apró bomba, mely beleégette magát a történelembe. Az elsők melyek embereket öltek.
De ezen kívűl több mint ezer!!! robbant csak az Egyesült Államokban.

2009. február 10., kedd

Hey Jude

Tegnap, melóba jövet hallottam a Sláger rádióban.
Érdemes meghallgatni, megnézni :)

2009. február 9., hétfő

Retro tv

Emlékszel...?
Mi már nagy kisgyerekek voltunk, a régiek még "szörnyűbb" dolgokat tudnának mesélni.
De azért...
Emlékszel...?
Hétfőn nem volt műsor.
Szombatonként is volt suli, legalábbis az egyik héten...:)
Sokunknak a világ fekete-fehérben jelent meg a tv-dobozban.
Nem mondom, hogy visszasírom, vagy boldogabb lett volna az a kor.
Mindig megszépül a múlt, ha engedjük :)

S mégis...
Emlékszel, TV maci, tv-torna...stb.
Nem nagyon volt más, két csatorna bőven elég volt...nem is volt más :D
Persze már azért akkor is volt, aki "menő" lehetett a városi tv műsoraival, SKY CHANNEL (a csíkos labdás csatorna...)
Egyre több haveromnak lett Duna TV is...
Egyik házibulin, Kriszéknél arra lettem figyelmes, hogy páran bemennek az egyik szobába és ment a tv!!! Házibulin tv...leszakadt a pofám :D
Bementem.
Mondjuk megértettem :D
Akkor már, a '90-es évek elején, softpornó, az égi csatornán éjfél után sugárzott műsort is lehetett venni.
Nagymellű néni zuhanyozott.
Komoly, 15-18 év környéki srácok voltunk. :)
Akkor még röhögve nézegettük az innen-onnan csórt pénzből vásárolt magazinokat.
Persze, természetes szerintem, érdekelt minket is, nem csak a mai fiatalokat :)

De visszatérve a retro feelingre.
Emlékszel még az esti tv-tornára, a tv macira, a VUK-ra (nem erre a mai, számomra minősíthetetlen valamire gondolok), netán arra, amikor Ullman Mónika még a bátyjának írt dalt énekelt? :)







2009. február 5., csütörtök

Vivicittá

Talán kevesen tudják, de szeretek futni.
Anno, amikor még általános iskolás gyerek voltam, bizony a 400 méteres futás volt az egyik rémálmom, lévén nagyon kövér voltam.
De nagyon sok küzdés után 15 évesen egy tavaszi nap elkezdtem futni. Valahogy március környékén.
Nagyon rossz volt. Pedig nem is futottam olyan hú de sokat és sokáig. De az a másfél kilométer több mint 7 percig tartott és a végén már tényleg véres ködben úszott minden :)
De eléggé gyorsan helyrerázódott minden.
Kb. 1 hónap alatt normalizálódott a súlyom (persze fiatalon minden sokkal könnyebb és persze veszélyes is, ezzel vigyázni kell) és megszerettem a futást.
Otthon, Sóstóhegyen nagyon sokan neveztek futóbolondnak, főleg akik nem ismertek.
Viszont voltak akik elismerték azt a kitartást, amivel sikerült végigvinni ezt a nagyon gyors fogyást.

Persze voltak nálam is időszakok, amikor egyszerűen elhagytam a futós napokat, sőt, évekre is kimaradt.
Igazából a kezdés a legrosszabb.
Még így is, hogy szereti az ember. :)
De amikor belelendül és felveszi a ritmust, akkor egyszerűen nagyszerű.
Jelenleg teremben futok, mivel Péteriben sajnos nagyon kevés a megfelelő hely, ahol ilyen időben kutyamentesen lehet futni :)

A Kiróban még múlt héten felvetettem egy csapat futóverseny ötletét. Bevallom én lepődtem meg a legjobban, hogy volt pozitív visszajelzés :)
De az a lényeg, jelentkeztünk páran.
Ráadásul Kata tegnap felhívta a figyelmem egy közelgő versenyre, a Vivicittá-ra.
Igaz, ez egyéni, de akkor is :)
Szóval ez egy különleges, futós videóbejegyzés lesz :)




S persze ne feledjük, a sportoló ember alakja (feneke ;)) mennyire előnyös tud lenni :)

2009. február 2., hétfő

So what remix

Nahh kérem szépen :)
Remixek.
Nem nagyon szeretem ezeket, de be kell vallanom, most az egyszer el kell nyomjam ezen ellenérzésem.
Nekem nagyon bejött ez a remix :)

Persze, mondhatnánk, hogy "na persze, mert bele vagyok buzulva Pinkbe az utóbbi időben...neked már mindegy, csak rózsaszín legyen..." :D
Elismerem, van benne valami:)

Olyan ez, mint a szerelem, az ember sokkal-sokkal többet elnéz annak, akit szeret, mint általában.
Elnézzük, ha netán néha butaságot mond, elront valamit :)
De érdemes azért a jobbik énünket is használni...Drágám, legközelebb ilyet ne tégy, mert ez borzasztó volt :D

Mindenesetre ez a klipp nekem tetszett már első látásra/hallásra is, csak valamiért nem került ide fel.

Érdekes az is, hogy a sok-sok videó, zene mellett épp mi lesz az, ami az aktuális napon kedvenc lesz.
Egyelőre pinkesedés érezhető errefelé :)
Iszonyat szerencsém van, hogy ez az Én blogom :D (megjegyzem arra a nyüves iwiw-re nem lehetett ezt a dailymotion-ös klippet feltenni, csak a jútúbost :) )

S Te kedves olvasó, szerencsére már vagy olyan okos, értelmes, hogy csak legyints..."És akkor mi van?" :)




Lyrics | Pink lyrics - So What lyrics

Pink Hétvége! volt :)



Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni Pink-et. Legalábbis azt az oldalát, amit a közönség felé mutat: egy vagány és korlátok nélküli csaj, aki mindig kimondja, amit gondol. Kétszeres Grammy-díjas, ami mellé tavaly bezsebelt egy MTV EMA-díjat is. A popipar egyik legegyedibb, leglázadóbb - és nem mellesleg egyik legsikeresebb - képviselője.

De vajon milyen a magánéletben? Megtudhatod, ha velünk tartasz ezen a hétvégén - a Diary Of Pink és az Essential Pink című dokumentumfilmekben betekintést nyerhetsz az énekesnő életébe a gyerekkorától egészen a félresikerült házasságáig. Ezenkívül a hétvége során természetesen levetítjük Pink összes eddigi klipjét, és megmutatjuk azt is, hogyan készült legújabb, Sober című videója!

Pink Hétvége január 31-én és február 1-jén az MTV műsorán!

Szóval ez volt :)
Bevallom, szombaton csak délután tudtam meg ezt és pont a végét tudtam csak meglesni, de vasárnap szinte rohantam vissza edzésről, hogy délre hazaérjek :)




Lyrics | Pink lyrics - Heartbreaker lyrics