Nagyon megkapott mindig is ez a fajta hangulat, ami abból az időből áradt (még ha tudom, hogy kicsit negédes is).
Olyan őszintének tűntek az akkori fiatalok, annyira szabadok akartak lenni, s ezt kicsit irigylem tőlük.
Valahol, valami hasonlót mi is átélhettünk 1989-'90 környékén, de mégis...
Most, így lázas-betegen kicsit szomorkásan írom ezt a blogot...
Hiányzik valami, érzések, s a 37 életévem sem az, ami most épp felvidít :)
A filmet érdemes megnézni, akik szeretik a magyar slágereket, sok érdekes dalt fognak felismerni, sok ismerős arcot látnak (Illés, Zoránék, Koncz Zsuzsa, Antal Imre...)
Most az az érzésem, visszamennék ebbe az időbe, s néha másképp csinálnék dolgokat, mint ahogy most csináltam...:)
Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Így szólt az apja: már felnőtt lány vagy
Indulj az útra, áldásom rajtad
Elment hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre
Óh, szürke város, nézd új leányod
Vidámnak Annit sohase látod
Dolgozik nappal, s tévét néz este
Nincs társasága, nincs ismerőse
S nem jóbarát a sok-sok ember
Ki Annit nézi szakértő szemmel
Óh, szőke Anni, mondd hát, mondd itt mit kerestél
Szürke városunkba, mondd el, miért jöttél
A fények hívtak, vagy lányregények
Óh, szőke Anni, becsaptak téged
Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Hívta a város, hívták a fények
Gondolta Anni, itt vár az élet
Eljött hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Így szólt az apja: már felnőtt lány vagy
Indulj az útra, áldásom rajtad
Elment hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre
Óh, szürke város, nézd új leányod
Vidámnak Annit sohase látod
Dolgozik nappal, s tévét néz este
Nincs társasága, nincs ismerőse
S nem jóbarát a sok-sok ember
Ki Annit nézi szakértő szemmel
Óh, szőke Anni, mondd hát, mondd itt mit kerestél
Szürke városunkba, mondd el, miért jöttél
A fények hívtak, vagy lányregények
Óh, szőke Anni, becsaptak téged
Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Hívta a város, hívták a fények
Gondolta Anni, itt vár az élet
Eljött hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre
Találkoztam egy lánnyal
Szomorú volt
Így beszélt
Már nem kellenek
A szép szólamok
Már nem érdekel
Nem akarok többet
Nem akarok semmit
Oly szép volt a nyár
És szép lesz az ősz
Már nem várok mást
Követem a sorsot
Követem az életet
Már nem kérdezek
Hát kár szólnotok
Oly felesleges
Nem akarok látni
Nem karok sírni
Már nem változom
Rám ne várjatok
Oly fáradt vagyok
Feladom a harcot
Feladom az álmom
Egész más voltam régen, emlékezzetek
Nem törődtetek velem, nem
Ha kérdeztem és igazat kellett volna válaszolnotok
Hallgattatok, hazudtatok, igen
Már nem kérdezek
Hát kár szólnotok
Oly felesleges
Nem akarok látni
Nem karok sírni
Már nem változom
Rám ne várjatok
Oly fáradt vagyok
Feladom a harcot
Feladom az álmom
Így szólt a lány
Szomorú volt
Így beszélt
Már nem kellenek
A szép szólamok
Már nem érdekel
Nem akarok többet
Nem akarok semmit
Oly szép volt a nyár
És szép lesz az ősz
Már nem várok mást
Követem a sorsot
Követem az életet
Már nem kérdezek
Hát kár szólnotok
Oly felesleges
Nem akarok látni
Nem karok sírni
Már nem változom
Rám ne várjatok
Oly fáradt vagyok
Feladom a harcot
Feladom az álmom
Egész más voltam régen, emlékezzetek
Nem törődtetek velem, nem
Ha kérdeztem és igazat kellett volna válaszolnotok
Hallgattatok, hazudtatok, igen
Már nem kérdezek
Hát kár szólnotok
Oly felesleges
Nem akarok látni
Nem karok sírni
Már nem változom
Rám ne várjatok
Oly fáradt vagyok
Feladom a harcot
Feladom az álmom
Így szólt a lány
Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész
Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz
Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép
Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni
Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért
Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz
Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész
Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz
Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép
Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni
Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért
Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz
Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése