2010. augusztus 17., kedd

Kard és kereszt, tűzzel-vassal


Bevallom nem rajongok a jelenlegi politikai vezető pártért. Papolnak nemzeti összefogásról, forradalomról, bár eközben sajnálatosan módon az ellenzékben lévő pártok is csupán spektálnak. Nem nagyon tehetnek mást az arányok miatt.
Na de félre ezzel, legyünk kicsit magyarok, s ne csak közelgő nemzeti ünnepünk miatt.
Amikor az István a király rockoperát megalkották, eléggé érdekes politikai és vallási környezetben éltünk.
Olyan szó, hogy Isten nem illet a kommunista szemléletű országokba, s mégis valahogy ezernyi ember tette magáévá ezeket a dalokat. Igaz, nem a szentségekről, nem a mindennapi vallásról szól a történet, hanem azt a mostanra kissé divattá vált honfoglalást, s István király örökségét, melyek emlegetése is sokkal inkább a jobboldal kedvence. :)

Mindenesetre ha csak a zenét nézzük, s most már igyekszem csak ezzel foglalkozni, az István a király, a magyar rockoperák belépője, számomra ma is a legnagyobb, legsikeresebb. (A Veled uram-ot személyesen is láttam, illetve az Attila-t anno tv-ben, de egyik sem nyűgözött le annyira, mint ez)

Anno minden tavasszal végighallgattam a kazettát, s bizony a beillesztett számokat én is énekeltem (na jó, üvöltöttem) a szobában :)



Nincsenek megjegyzések: