Először is a látvány. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött ez a szemüveges verzió is, én anno a Kémkölykök 3D-t láttam és bár akkor az is érdekes volt, de közel sem hatott meg annyira, mint most akárcsak a film előtti animációs filmek bemutatói, akár maga az Avatar.
Szerintem sokan aggódtunk, hogy a szemüveg esetleg kellemetlen lesz, fárasztó...stb., ráadásul majdnem 3 órás film...durva...
Szóval az ember kicsit tart az ilyenektől...
Elkezdődött...
Lenyűgöző volt számomra, hogy a szemüvegen keresztül szinte tökéletes volt a mélységérzet. Mint egy kisgyerek, hol fel, hol levettem a szemüveget, hogy lássam a különbséget.
Egy nap telt el és annak ellenére, hogy pár ismerősöm szerint a film átlagos történettel szerepelt, azt kell mondjam, szerintem mindenki egy kicsit másképp érzi, értelmezi a filmet. Ahogy két ember véleménye sem egyezhet tökéletesen :)
Mit jelentett nekem az Avatar?
Egy olyan ember, aki elveszítette valamilyen okból az álmait, a lehetőségeinek egy jó részét, s ebből kifolyólag kitaszított, kisebb rendű lett, volt esélye mégis egy teljes értékű életet megízlelnie. Persze kicsit olyan, mintha álmaiban élt volna, de a Mátrix óta tudjuk..álmunkban nem mindig tudjuk eldönteni (sőt néha ébren sem), hogy mi a valóság és mi a képzelet.
S jönnek a konfliktusok, melyben az ember, mint az egyik legkárosabb, természetromboló lény, mindent megtesz azért, hogy bizonyos forrásokhoz jusson, s ezért szó szerint átgázol mindenen.
S persze mint mindenben itt is vannak érzelmek. Finomabb és zajosabbak egyaránt.
Hihetetlen, ahogy az ember képes átvenni egy másik közösség szokásait, felvenni az ő ritmusukat és azt sokkal inkább magának érzi, mint addigi életét.
Ellenségekből, ellenfelekből barát, "testvér" válik, a tanítóból, a legjobb társ, s szerelem szövődik.
S miközben nézi az ember a filmet ott motoszkál az ember agyában... de hiszen ő most is abban a kis dobozban él, csak egy "idegen testet" vett fel...ennek valamikor vége fog szakadni... rossz volt erre gondolni, hiszen megszerettem a főhősöket.
S mint mindig, itt is eljutottunk egy olyan pillanathoz, amikor sajnos színt kell vallani...így, vagy úgy megtörik a "varázs"...
Nem mesélem tovább, inkább az érzéseim, érzelmeim szövedékével szeretném befejezni ezt a kis bejegyzést...
Összességében egy hihetetlenül látványos, számomra szép filmet nézhettem meg. Szembesülhettünk ismét azzal az emberi csökevénységgel, ami sajnos nap mint nap a pusztulásunk felé lök minket, de egyben azzal az érzelemvilággal is, ami azért majd mindenkiben megmozdul, amikor szeret valakit, amikor önön érdekein felül képes emelkedni és aláveti magát ennek.
Sajnos túl sok minden kavarog még mindig a fejemben ezzel kapcsolatban és a blog bejegyzést már a felénél unhattad :D
Így zárszóként annyit:
Érdemes megnézni!
Blogolva a következővel: Flock Böngésző
